Az előttünk ülő kisgyereknél volt Desjardins egyik bárdja. Nem tudom, most kérte-e el tőle, de tény, hogy rá volt írva Desjardins neve.

A másik dolog, amit még akartam:
Nyilván persze azért is örülök, hogy Cameron a húgom barátja, mert valamennyire mégis olyan "testközelbe" hozza nekem a hoki világát, amiről máskülönben csak álmodhatnék, de ezen kívül, amiatt még jobban örülök neki, az az, hogy tök jó arc a srác.
Tegnap, amikor jött ki az öltözőből, mondta, hogy tök jó, hogy ott vagyok, meg kösz, hogy elmentem megnézni. Mondom, bakker, ne viccelj, én sokkal jobban örülök annak, hogy itt vagyok, mint te annak, hogy eljöttem...
Aztán amikor eljöttünk a csarnokból, és indultunk hazafelé, húgom mondja, hogy most írt neki üzenetet, hogy mondja meg nekem, hogy még egyszer kösz, és örül neki, hogy ott voltam. Szóval tényleg jó fej srác, udvarias, normális, nem ilyen agyatlan, bunkó tuskó fasz, mint néhány profi sportoló tud lenni néha.