Imádom a futballt és a jégkorongot is, a mai világban ugyanaz a probléma mindkettővel, mégpedig az, hogy az edzők szinte megkövetelik, különösen a bekkektől, hogy élő ember ne jusson a tizenhatoson, vagy a támadó harmadon belülre. Két csel ütán már el is vágták a torkodat. Hová megy a jégkorong is, amikor már kifejezetten ütköző sorokról beszélünk, verőemberekről, az ellenfél kulcsjátékosának gallyravágására kiképzett pitbullokról, meg hogy ezek nélkül már nem is létezhet csapat. Tudom, hogy a közönség mindig fogékony egy kis bunyóra, de ma már nem kis bunyók mennek, szinte mindig vér folyik, játékosok esnek ki hosszú időre, nem képesek a csapatok normálisan felállítani a sorokat. Ráadásul az adott játékos kiesése minden klubnak súlyos pénzbe kerül. Tudom, vannak játékosok, akik szent tehénnek számítanak, akikhez nem lehet nyúlni, mert megölnek érte, pl. ilyen volt Sakic is, nade ezt hány kemény év után érte el? Most meg majd törik össze a lelkes fiataljainkat. Az edzőtáborban nem fogják tudni őket felkészíteni Tootoo-ra, Prongerre, McCarthy-ra, stb. Kemény sport, ezt aláírom, de azon keseregni, hogy nincs egy igazi talajparaszt a csapatban, az a jövőre nézve több mint elgondolkodtató. Nem akarok én moralizálgatni, csak szép és eredményes játékot szeretnék látni, egészséges emberekkel. A sportsérülés amúgy is mindig benne van a pakliban.