a Hugo a víziló az egyik kedvenc gyerekkori mesém, ha valaki arra gondolna

a Hugo a leleményes pedig egy frissen Oscarokkal teletömött alkotás, ami a némafilmek előtt tiszteleg - ha jól értelmeztem a mondanivalóját. moziban nyilván ér valami a látványvilág, de a cselekményt nem hiszem, hogy megmentené önmagában. az egész baromi lassú folyású, kiszámítható és gyakorlatilag nem is szól szinte semmiről. tanulsága, mondanivalója, hordozott értéke minimális, untatásban azonban *5-ös. pedig szeretem az elgondolkoztató filmeket, ez azonban nem az. és azt se tudom, ki lehetett a célcsoport, mert egy gyerek számára meg végképp nem lebilincselő. őket még a robottal meg lehetett volna fogni, az a száll azonban gyakorlatilag elhalt. a film csúcspontjának szánt katarzis pedig egy gyereknek meg pláne csalódás lehet.

meglehetősen megkéstek a kezdeti némafilmek előtti főhajtással, amikor már a gyerekek maguk különbet készítenek egyszerű programokkal, vagy épp amiken felnőnek, azok összehasonlíthatatlanul profibbak.

természetesen ez csak az én véleményem, mindenesetre nagyon nagy csalódás volt. pláne, hogy a lányom végre aludt egy nagyot, volt szabad pár óránk, a hőmérséklet is 30 alá ment a nappaliban. szóval nagyon elbaltázott 2 óra volt ez így...