Nagy változások vannak a szegedi csapat életében.

Sikerült az eddigi első számú kapusunkat elveszítenünk, így az ismeretlenség homájából előlépve életemben először kapus vagyok.

Pedig jó volt a statisztikám, 6 meccsen 3+2-vel zártam. Dehát ilyenkor kell megmutatni, hogy mennyire tud az ember áldozni a sportban. Fura dolog ez tudjátok, világ életemben mezőnyjátékos voltam, mind hokiban, mind floorball-ban. Ugyan akkor érdemes megjegyezni, hogy minőségi cserét csináltam érésem szerint.

A csapatunk 1/3-a elmegy, vagy a kiábrándító szezon után dühből nem jár edzésre.
Fura dolog ez, mert nincs edzőnk, és magunkat edzük. Nem lenne rossz csapat, csak mindenkinek jár a pofája. De most a saját problémámmal vagyok elfoglalva. Nem tudom, hogy milyen lesz a két vas között állni tétmeccsen. Nem érzem magam érettnek a feladathoz....:nem: