Laura Schessinger amerikai rádiós lelki tanácsadó mint buzgó keresztény, azt mondta: a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, mert Mózes harmadik könyve, A leviták egyházi szolgálatáról (3 Moz. 18.22) szerint utálatos az. Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy hallgatója:

Kedves Laura doktor!
Nagyon köszönöm azt az önfeláldozó fáradozását, amit annak érdekében tesz, hogy Isten törvényeit az emberekhez közelebb hozza. Sokat tanultam a műsoraiból, és megkísérlem ezt a tudást minél több emberrel megosztani. Ha például valaki megpróbálja előttem homoszexuális életvitelét megvédeni, egyszerűen emlékeztetem (3 Moz. 18.22)-ra, ahol világosan le van írva, hogy ez bűn, és ezzel véget is vetek a vitának. Mindazonáltal néhány törvény értelmezésében és végrehajtásában szükségem lenne a tanácsára.

a) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom (3 Moz. 1.9), illetve (3 Moz. 1.17)-ból, hogy az Úrnak kedves illatú az. A problémát szomszédaim jelentik, akiknek ez az illat egyáltalán nem kedves. Leölhetem-e őket?
b) (3 Moz. 25.44) kijelenti, hogy szomszédos nemzetségek fiai és lányai közül vehetek magamnak rabszolgákat. Az egyik barátom szerint ez a törvény a mexikóiakra érvényes, de a kanadaiakra nem. Megmagyarázná nekem, hogy miért ne lehetnének nekem kanadai rabszolgáim?
c) Az egyik szomszédom mindig szombaton dolgozik. (2 Moz. 35.2) világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Erkölcsileg kötelezhető vagyok rá, hogy saját kezűleg végezzek vele?
d) (3 Moz. 21.20) szerint, ha szembetegségem van, az Úr oltárát nem közelíthetem meg. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lenni a látásomnak, vagy itt van azért egy kis szabad játéktér?
e) (3 Moz. 11.8)-ból tudom, hogy ha döglött disznó bőrét illetem, tisztátalan leszek. A kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyűt húzok?
f) A nagybátyámnak van egy kis háztájija. Megsérti (3 Moz. 19.19)-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut, poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet (3 Moz. 24.16), hogy megkövezzük őket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetjük őket, amint ez azok esetében megengedett, akik anyósukkal hálnak (3 Moz. 20.14)?

Tudom, hogy Ön ezeknek a törvényeknek nagy ismerője lévén biztosan utat tud mutatni ezekben a kérdésekben. Még egyszer köszönöm, hogy Ön a rádióban végzett munkájával folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy az Úr törvényei örökérvényűek és megváltoztathatatlanok.
Az ön odaadó rajongója:
Jake