A székely legény iszogat a kocsmába egy kínaival. Egy kis idő után mikor már az alkohol is megtette a hatását, megszólal a kínai:
- Na te János, azt hallottam, hogy a székelyek kemény emberek, sok mindent kibírnak.
Erre János:
- Biztos úgy van, ha te mondod.
- Tegyünk egy próbát!!
- Tegyünk!!
- Ha ki mersz ide állni elém és fogadni védekezés nélkül az ütésemet, akkor majd én is kiállok, majd üthetsz egyet te is.
Ki is áll a székely, kap egy hatalmasat, nekivágódik a falnak, elviszik a mentők. Két hét múlva megint találkoznak a kocsmában:
- Hé te kínai, aztán miféle ördöngős ütés volt az, amivel kórházba küldtél?
- Hát az egy nagyon régi, sőt ősrégi kung fu technika, amit apám tanított, őt pedig a nagyapám, és így tovább.
- Valóban technikás volt ez a kufu-isten nyila, mert még életemben így kupán nem vágtak. De most rajtad a sor kiállni ellenem.
Ki is áll a kínai, hatalmas ütést kap, nekivágódik a falnak, elviszik a mentők. Egy hónapos kórházi ápolás után, kiengedik, és találkozik a székellyel a kocsmában:
- Na, mondd el te János, mivel ütöttél így ki, milyen technikával, mert még ilyent nem tapasztaltam.
János fontoskodóan, de egy kis mosollyal a szája szélén:
- Hááááát, ez egy nagyon régi, régi, régi, mondhatom én is, hogy ősrégi rozsdás francia kulcs volt, amit apámtól örököltem, s amint a nevéből is lehet következtetni, francia technika.

Felszáll egy buszra az öreg székely, majd útközben fingik egy nagyon nagyot. Erre felpattan egy öreg néni, így szól:
- Ez hallatlan.
Erre azt mondja a székely:
- De szaga van.
Utána felpattan egy öreg bácsi és így szól:
- Kikérjük magunknak!
- Már kint van!
Erre felpattan egy néni, ő így szól:
- No de kérem, itt többen is vagyunk.
A székely így válaszol:
- Hát osszák el egymás között!