A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika Az apja leülteti, és
példákkal elmagyarázza:

Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk,
hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van,
így visszamegy aludni. Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika.
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:

A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!