A románok bejelentik, hogy felépítik a világ legnagyobb stadionját. A
vállalkozáshoz minden ország segítségét kérik. A felajánlások sorban meg
is érkeznek minden országtól, kivéve a magyarokat.
Rettento diplomatikusan felteszik a kérdést:
- Hát ti, magyarok, mit adtok?
- Miért, a telek nem volt elég???



Egy nő éjszaka megy haza a kihalt utcán. Az egyik sarkon elétoppan egy vicsorgó férfi széttárt karokkal, kidülledt szemekkel, vörös fejjel, mély hörgő hangot hallatva. A nő ijedtében előkapja az esernyőjét, és jól fejbe veri vele a szatírt. Csörömpölés, üvegszilánkok.
Megszólal a tag, félig sírva:
- A rohadt életbe, ez már a harmadik tábla üveg amit nem tudok hazavinni!!!



Az idegenlégió századosát új állomáshelyre vezénylik a sivatag közepére. Amikor megérkezik, látja, hogy a helyőrségben egy teve különleges bánásmódban részesül: bent lakik a szobában, mindenki eteti, itatja. Megkérdezi az őrmestertől:
- Mondja, miért dédelgetik ennyire ezt a tevét?
- Tudja, ennyi férfi összezárva ilyen sokáig, távol a női társaságtól, szóval, ha valakire rájön a gerjedelem, a tevét használja.
- Ez elég furcsa, őrmester, de ha nincs rossz hatással a morálra, szemet hunyok felette.
Eltelik hat kemény hónap, a századoson is úrrá lesz a hiányérzet. Szól az őrmesternek:
- Őrmester, hozza a tevét a szobámba!
Beviszik neki. Másnap mondja az őrmesternek:
- Na, most már én is tudom, mire használják az emberei a tevét!
Mire az őrmester:
- A százados úr is bement rajta a városba a lányokhoz?