Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a
garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen
hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra,
ezerrel.
Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy
momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és
már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy
ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy
jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam
a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek
később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt
aházunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...