Szomorú a király hátaslova, a király nagy vagyont ígér annak, aki megnevetteti, de aki sikertelenül próbálkozik, annak a feje bánja.
Hosszú, tömött sorokban állnak a jelentkezők, és hosszú tömött sorokban hullanak a fejek.
Egyszer csak jön egy egyméteres fazon, belesúg a ló fülébe, és egyből hatalmas röhögés az eredmény.
Nosza, nagy az öröm, megadatik a vagyon is, ám egy hét múlva a király elkezdi félteni a lovat, mert az azóta is folyamatosan röhög, enni nem tud, inni is alig.
Újabb kiírás a vagyonra, hullanak a fejek, mint az őszi légy, amikor újból előkerül a kicsi emberke, oda megy lóhoz és az egy pillanat alatt sírva fakad.
A király odainti maga elé a kicsi emberkét.
- Megkapod a vagyont ismét, ám el kell árulnod. hogy mivel sikerült megnevettetned a lovamat, azután mivel tudtad elvenni a jókedvét. Ha nem árulod el, a te fejed is a kosárba kerül.
- Uram, királyom! Azzal sikerül nevetésre bírnom a lovadat, hogy belesúgtam a fülébe: Nagyon a faszom, mint a tiéd!
- Rendben. Mivel szomorítottad el?
- Megmutattam neki.