Kohn és felesége Ráchel a 40. házassági évfordulójuk megünneplésére Ausztráliába repülnek. A repülőút közben egyszer csak a kapitány váratlanul megszólal a hangszóróban:
- Hölgyeim és Uraim, nagyon sajnálom de rossz hírem van. Az egyik motorunk leállt és kényszerleszállást kell végrehajtanunk. Éppen egy ismeretlen sziget felett vagyunk, amelynek a sík részén megkísérelhetjük a leszállást. Számítanunk kell viszont arra, hogy ezen az ismeretlen földdarabon soha nem fedeznek fel bennünket és a hátralévő életünket itt kell leélnünk.
A repülő gyakorlott személyzetének köszönhetően a gép sikeresen leszáll a szigeten.
Kohn kétségbeesve ül a homokban és lehajtja a fejét. Egy óra elteltével hirtelen magához tér és feleségéhez fordul:
- Mondd Ráhel, befizetted a zsinagógának járó adomány e havi részletét?
- Nem drágám, teljesen el voltam foglalva az utazás előkészítésével, válaszolja az asszony.
- És mondd Ráhel, kifizetted a zsidó jótékonysági fogadalom esedékes összegét?
- Nagyon szégyellem drágám válaszolja az asszony, de ezt a csekket sehol sem találtam.
- De a zsidó hitközség éves tagdíját csak befizetted ?!
- Ne haragudj drága férjem, de most ez is a nagy izgalomban elmaradt.
Kohn fellélegzik és össze-vissza csókolgatja az asszonyt.
- De mivel érdemeltem ki ezt a sok csókot Izidor ?
- Mert akkor minden rendben Ráhel, ezek meg fognak bennünket találni !