Egy érdekes anekdota egy meg nem nevezett köztársaságból, 2011-ből, elsőkézből hallottam sajnos, nem én találtam ki.

Ennek az országnak egy meg nem nevezett közhivatalában (abból is az egyik legnagyobban) az hogy "minőségi csere" címszóval százával rugdossák ki az embereket saját kádereiket a helyükre ültetvén nem lep meg senkit, látott már ilyet az ország, bár ilyen volumennel és vehemenciával talán még sosem. Az már érdekesebb, hogy a megmaradóknak nem hogy évek óta egy fillérrel nem emelték a fizetését, de most effektíve csökkentik. Ez a nyilvánvalóan mindenkinek jó adóreformmal együtt egy éven belül bőven kétszámjegyű százalékpontos csökkentést eredményez nem csak a reál, hanem a nominálbérben is. Ám mindez még semmi, noha a falakon már kint függnek amiknek kint kell függniük (Ó te dicsőséges fülkeforradalom!), május hónapban a hivatal dolgozóinak többoldalas lojalitás-tesztet kellett kitölteniük, melyet már előre úgy harangoztak be hogy a kiértékelés és elbírálás bizony a megbízhatósági elvrendszer mentén fog megvalósulni. Az adódó kérdésre (mennyire őszintén töltötték ki az emberek?) egy lesajnáló mosoly és egy "szerinted?" szócska volt a válasz infiormátoromtól.

Hol is hallottunk már ilyet? Ki ne mondjuk ki(k)nek a rendszerében, psszt! (Nem, nem kell Észak-Koreáig menni!)

Ilyen ez a szép új világ, Huxley is megnyalná mind a 10 ujját ha ezt láthatná, mégis az sajnálható igazán aki mást várt.