|
|
marcoverde hozzászólása: |
|
|
|
| | nyugi, eszem ágában sem lenne könnyíteni a drogtörvényeken sőt. mint ahogy nem akarok az utcán egymással smároló buzi faszikat sem látni. van egy csomó dolog, amiben közel sem vagyok olyan megengedő.
|
|
Itt szerintem egyáltalán nem arról kell beszélni, hogy károsak -e a drogok avagy nem. Már maga a drog kifejezés is inkább jogi, mint orvosi, ugyanis az addiktológia drogként tartja számon a cigarettát és a könnyűdrogoknál jóval inkább egészségkárosítő alkoholt is. Ha valaki kicsit körül néz, abban, hogy valamilyen 'élvezeti szer' be van e tiltva vagy nincs, semmilyen szerepet nem játszik az, hogy milyen káros. Legális drogok egész garmadáját lehet fellelni az alkoholon, cigarettán kívül is : látnokzsálya, hajnalka, csattanó maszzlag, etc,etc: akár a rendőr szeme láttára is szépcsaphatom magam a halálig akár (nem ritka eset a legutóbbi esetében), nem vágnak sittre érte, még az ehhez képest kevésbé káros fűért már megbasznak. Természetesen a társadalmi megítélés is sokkal szigorúbb a jogilag tiltott drogokkal szemben. Ebben nyilvánvalóan közrejátszik, h az alkoholnak itt van kulturája, Európában már ki tudja hányezer éve pusztítjuk az agysejtjeinket. Amiért én nem értek egyet a drogok tiltásával az egyrészt az előbbi következetlenség , vagyis hogy nem az alapján szankcionálja bizonyos drogok bevitelét, hogy mennyire káros. A másik az már elvi jellegű:Én pl. senkit nem biztatnék rendszeres marihuánafogyasztásra, mert nyilvánvalóan vannak káros hatásai, személyiséget deformálja stb. csak én úgy gondolom, h amíg valaki a másik szabadságát nem korlátozza, addig nem tartom helyesnek, h ezért elítéljék. Az ember így is legálisan pusztíthatja magát ezer módon legálisan. Én úgy érzem, hogy a társadalom számára helytelen viselkedésformákat lehetetlen (és stasztitikailag eredménytelen) büntetéssel szabályozni.
Drogfogyasztás, prostitúció, stb. ezek mindig is voltak, mindig is lesznek. Persze egyszerűbb valakit lesittelni, mint a probléma gyökerével foglalkozni, gondolok itt a - magyarországon teljesen minimum szint alatti - drogprevencióra például. Olvastam egy tanulmányt, ami azzal foglalkozik, hogy mennyi pénzt vernek el az ún. 'elterelésre' (marihuána fogyasztáson ért emberek választhatják a büntetés alternativájaként), ahol a pszichológiai jelentés szerint az odajárók több mint 85 százalékának nem lett volna szükség kezelésre, valamint, a fűfogyasztók megismerkedhetnek sok más sorstársukkal, majd később sokkal könnyebben szereznek füvet.mindezt az állam, azaz a mi pénzünkön. Megelőzésre természetesen alig jut.
Summa summárum : én azért nem tiltanám (tehát a legalizálás számomra nem azt jelenti , hogy ezáltal arra buzdítanék mindenkit, hogy fogyasszon bármit) a drogok használatát, mert alapjában véve nem hiszek abban, hogy társadalmi problémák , jelenségek szabályázára a büntetés, megfelelő , illetve hatékony lenne. Nézzük meg az Egyesült Államokat, ahol nagyon szigorú drogtörvények vannak, mégis az egyik legnagyobb drogfogyasztói mutatóval rendelkezik a világon.
Még egy utolsó gondolat: sokan hisznek abban, hogy az alkoholt lehet kulturáltan is fogyasztani, nem mindenkire a delirium tremens vár,aki él vele. Hasonlóan el lehet képzelni, hogy nagyon sokan vannak, akik szeretnek füvet fogyasztani alkalomadtán és nem éjjel-nappal, és ez nem a heroinhoz vezető útjuk első állomása, mint ahogy egy pohár bor sem feltétlenül az alkoholizmushoz vezető út első lépcsőfoka feltétlenül. Mégis előbbiek tehetik, sőt még azzal is lehet büszkélkedni, hogy 'de bebasztam tegnap', de egy füves cigi elszívása után az egyén már csak egy lepukkant drogos lesz a magyar átlag szemében.
|
|
|
|
