"Mitt Romney beszédére keltem ugyanis. Hát, igen. Így fest egy erős nemzet vesztes jelöltje. Mennyivel többet veszített ő, mint itthon bárki, aki valaha vesztett-bukott! Romney a világ még mindig első számú nagyhatalmának vezetését bukta el. Mégsem zendített rá olyasmire, hogy Amerika nem lehet ellenzékben, nem kommunistázta a győztest, most már nem jött elő az Obamacare-rel, nem igyekezett tragédiának beállítani a választás eredményét. Sőt. A népet, Amerikát dicsérte. Nem képzavar- és szóvirággyűjeménnyel, hanem ezzel a nagyon laza attitűddel lett igazán méltóságteljes. Hiszen nagyvonalú volt. Egyértelmű tehát, hogy hisz abban a nemzetben, amelyet vezetni akart. (Vagy legalábbis remekül játssza. De mindegy is. A nemzet általa, miatta is hihet aztán önmagában.) A győztes szintén. Nem kezdte el látványosan, röhögve falni a narancsos bukta helyi megfelelőjét, inkább arról beszélt, mi is Amerika lényege. Volt a beszédében jól eltalált Kennedy-parafrázis, felelősség és szabadság(jogok) együttese, kemény munka és annak gyümölcse, stb. Mindez úgy előadva, olyan spontánnak és őszintének ható módon, hogy az embernek sírhatnékja támad, ha az október 23-i, hazai beszédekre gondol. "

http://hetivalasz.hu/jegyzet/ma-reggel-pontosan-negy-evvel-kesobb-mar-megint-irigy-lettem-56760/