"Mielőtt valaki azt hinné, hogy példátlan dolog pár hónappal az önkormányzati választás előtt módosítani a választási rendszer, gyorsan idézzük fel 1994-et, amikor a kétharmados MSZP-SZDSZ pontosan ezt tette. Érdekesek és rettenetesen tanulságosak az akkori parlamenti felszólalások is:"


1994. szeptember 6., Deutsch Tamás, Fidesz: „(…) egy dolgot mindenféleképpen szeretnék kiemelni. Az, hogy a konszenzus minimumára való törekvés sem jellemzi a kormánypártokat az önkormányzati törvény módosítását illetően, azt a veszélyt vetíti előre, hogy 1989 óta példátlan precedens fordulhat elő: alkotmányos alapintézmények módosítására, újraszabályozására úgy kerülhet sor, hogy ebben a különböző politikai tényezők között nincsen konszenzus. Ez 1989 óta példátlan lenne a parlament és a magyar politikai élet történetében - én remélem, hogy ez a helyzet nem fog bekövetkezni.”


1994. szeptember 6., Áder János, Fidesz: "Ami pedig a politikai szándékokat illeti, egy választási törvény módosításakor, így az önkormányzati választásokról szóló törvény módosításakor is érdemes keresnünk a változtatás mögött rejlõ politikai szándékokat. Magyarországnak a politikai története, s lehet egyébként európai példát is hozni, elég gazdag példatára annak, hogyan lehet a választási rendszert a napi politikai érdekeknek és az éppen kialakult politikai erõviszonyoknak megfelelõen alakítani, azért, hogy a változtatás révén a hatalom megszerzése, illetve a hatalom megtartása egy politikai csoport számára hosszú távon is biztosítható legyen. Tisztelt Ház! Tisztelt Választók! Jogos az aggály, hogy e törvényjavaslat benyújtásakor is hasonló aktuálpolitikai megfontolások játszottak szerepet. (...) Azok az érvek pedig, amelyek a választás olcsóságáról, ésszerûségérõl, egyszerûségérõl, halaszthatatlanságáról szólnak, bár látványosak, de csak arra valók, hogy ezt a politikai szándékot elleplezzék. "


1994. szeptember 20., Bauer Tamás, SZDSZ: „Ez a helyzet most megszűnt, hiszen megszülethet jogilag, az ellenzék támogatása nélkül is egy fontos kétharmados törvény. Az ellenzék abba a helyzetbe került, szabadon választhat, belemegy-e a konstruktív tárgyalásokba arról, hogyan módosuljon a kétharmados törvény, vagy nem megy bele, ráhagyja a kormánykoalícióra a módosítást, maga pedig a legélesebb, legképtelenebb vádakkal illeti az előterjesztett törvényjavaslatot. Azt állítja róla, hogy csorbítja, fenyegeti a demokráciát, holott erről szó sincs. Vagyis a kétharmados törvény tárgyalását nem arra használja föl, hogy igyekezzék minél jobb törvényt elérni, hanem arra használja föl, hogy leleplezze a feltételezett kormánykoalíciós szándékokat.”