vicc, hogy megannyi apro jel volt/van evek ota, olyan szepen haladunk lepesrol-lepesre, de senki se vette/veszi komolyan, pontosan ugy, ahogy a tortenelem soran mar annyiszor. aztan mikor majd ott allunk, ahol nagyon nem kene, akkor majd jon a meglepodottseg,a nem gondoltuk volna, a senki se latta elore meg hasonlo magyarazatok. utana pedig ujra a mindig minket buntetnek, mindenki velunk akar kibaszni, mindenki mas hibas es a szokasos korok lefutaa. pedig mennyivel egyszerubb lenne idejeben megallitani a folyamatot, felreallitani az erintetteket es vegre valtoztatni a bevett gyakorlaton. maskulonben mindig ugyanoda fogunk visszaterni, ujra meg ujra.