|
én mondjuk jártam még svájcban is olyan helyen, ahol nem úgy emlékeznek meg rólunk, mint akik belovagoltak baráti jobbot nyújtani, majd szépen kértek pár dolgot, csak amire épp szükségük volt, és végül békésen hazatértek:dobozban:
azt aláírom, hogy nem telepedtünk rájuk, de azért fosztogatni, rabolni, és minél kevesebb túlélőt hagyni mi is szerettünk. persze ez egyáltalán nem volt kirívó akkoriban, csak mondom. |