"Félő, hogy ha a szombaton Budapest utcáira vonulók bármelyike is képes lenne személyektől és pártoktól elvonatkoztatva véleményt formálni arról, hogy milyen kormányzati működést tartana kívánatosnak, annak alapján kevés valószínűséggel juthatnánk arra a következtetésre, hogy az aktuális kormányzat tényleges teljesítménye bármilyen mértékben is kedvére van. Más szemszögből megközelítve erősen valószínűsíthető, hogy ha más politikai oldaltól látná azt a kormányzati teljesítményt, melynek eredményeként rövid átmenet után és olyan feltételekkel szorulunk mások, a külföld, nemzetközi szervezetek segítségére, hogy ahhoz szinte bármilyen követelést teljesítenünk kell, vélhetően éppen a kormány azonnali távozását követelnék.

A magunkfajta fiatal demokráciákban persze különösen igaz és tudott, hogy a szavazók széles rétegének véleményformálását sajnálatos módon csekély mértékben befolyásolja az érdemi kormányzati munka, a tényleges program, a valós teljesítmény, s a preferenciák sokkal nagyobb arányban személyes szimpátiához, érzelmi azonosuláshoz kötődnek. A közéleti, közpolitikai viták még mindig nem arról folynak, hogy a kormányzati munka mely területén mit kellene tenni, hanem arról, hogy azt, vagy akár teljesen mindegy, hogy mit, de éppen ki tegye. Így fordulhat elő, hogy a kormány melletti szimpátiatüntetésként kell értelmeznünk egy olyan tömeg felvonulását, akinek jelszavai, az ország kiszolgáltatottságáért érzett aggódása tényszerűen valójában az eddigi kormányzati munka legkeményebb kritikája kellene, hogy legyen."