Az utóbbi két hozzászólásodban vannak elgondolkodtató dolgok, amiben vagy igen, vagy valamennyire, vagy részben vagy egyáltalán nem tudok egyetérteni, ezekkel most nem foglalkoznék.
Van viszont egy dolog, amiben abszolút nem:

Béremelések
Had írjam le a saját példámat, amellyel pont ma reggel voltunk bent tömegesen, első lépésben a közvetlen vezetőségnél de mivel nem jutottunk semmire, minden ranglétrán átugorva már a vezérigazgatótól kértünk időpontot a problémáinkra.
Nem nevezném nevén a cégemet és a munkakörömet se (már velünk is napi szinten íratják alá a titoktartási nyilatkozatokat), az ivóvíz-szolgáltatásban dolgozok, a nettó keresetemet számszerűsíteni fogom (most szólok előre: olyan összegekről lesz szó, amelyekért Budapesten nemhogy dolgozni nem mennének be, hanem reggel 4:30-kor az ágyban nem fordulnának át érte a másik oldalukra se).
Az úgynevezett "nagy bérfelzárkóztatás" előtt amolyan mindenes voltam (nem segédmunkás). Már az órabérem szakmunkás minimálbérre való emelése sem valósult meg (se nekem, se a raktárosoknak) pedig a kollektív szerződéseinkbe egyértelműen le volt fektetve, hogy a munkakörünk igényli ezt a feltételt, ami meg is van, hisz olyan munkákat is végeztem, amelyeket nem is végezhettem volna szakmunkás papírok nélkül.
Ezért nettóba hazavihettem 100 alatt, ha kivonom az útiköltség térítéseket.
A vízszolgáltató szakmunkásoknak nagyobb szerencséjük volt. Nekik a bérüket megemelték a szakmunkás minimálra és a 30%-os műszakpótlékot (amit az éjszakás műszakért kapnak) pluszba kapták meg az órabérük fölött, nekik a nettó fizetésük (ami kb. az enyémmel volt egy szinten) így felugrott 130, esetleg - műszaktól függően - 140 magasságába.
Igen, jól olvasni! Eddig (nem éveken, évtizedeken keresztül) maga az órabérük úgy volt megállapítva, hogy éjszakás pótlékkal együtt érje el a minimálbért.
Ezt most nem tudták már tovább tartani, nem tudták a műszakpótlékot elsíbolni.
Nekem is szerencsém volt. Az egyik ilyen munkatárs elment külföldre kamionozni én pedig átkértem magam a helyére, mivel anno 11 évvel ezelőtt ugyanezt csináltam, ugyanebbe a munkakörbe voltam.
Bevállaltam ismét a nappalos / éjszakás 12/12 órás műszakot.
Magyarul: úgy növekedett meg a keresetünk, hogy azt a pénzt kaptuk meg ami amúgy is járt volna, de a beígért, fölzárkóztató emelésből egy nagy büdös lófaszt nem kaptunk, és még egyszer írom: mi még jobban jártunk!
Hidd el, mi is nézünk, néztünk grafikonokat, olvastunk kormányrendeleteket, Magyar Közlönyt, a megbízott vezetőnk a könyvelő feleségével levezettetett mindent a ma reggeli megbeszélésre (tehát felkészültek is voltunk) mégsem jutottunk eredményre.
Magyarul: a grafikonok és a diagramok nagyon szép színesek, a papír pedig pofátlanul sok mindent elbír ami köszönő viszonyba sincs a valósággal.
És tudod mi a vicc?
A környéken mindenhol így megy, csak apróbb eltérésekkel, hol mivel tudnak variálni (munkaidő, ügyelet, pótlékok) . A kórháztól kezdve az élelmiszer üzletláncokon keresztül mindenhol.

Még egy dolog, amiről írtál (erre csak tényleg egy rövid észrevétel):
"...Azt azonban már 10 éve is mondtam, hogy helyzetbe kell hozni egy réteget Magyarországon, mert különben nem lesz magyar tulajdonú gazdaság (ipar sem). ..."
Ez így szárazon kijelentve természetesen igaz. Magyarországon viszont az a réteg, aki eleve helyzetben van már annyira kontraszelektált, hogy esély nincs velük itt bármit is működtetni, létrehozni építeni.