Föltett mindent egy lapra a győzelem (értsd: tiszta kormányváltás érdekében), ehhez a párttól támogatást, jóval több szabad kezet kért és kapott is. Az elgondolásának, céljának megfelelően (ami mindenképp jó célkitűzés volt és tartani is kell) formálta meg a párt arculatát, ami fejek hullásával is járt, no és hibákkal is. Hibázni viszont teljesen emberi dolog és csak az tud, aki cselekszik is. A felelősséget viszont vállalnia kell (attól függetlenül, hogy én is sajnálom, hogy elment).
Gondolj(atok) bele:
Elért egy párt 20%-ot, amit a rendszerváltás óta nagyon kevesen értek el, alapból is sikertörténet lehetne. A vezetője ezt körülmagyarázhatná és ellébecolhatna még legalább négy évig jó fizetésért, mégis elismeri bukásnak, mivel az ígéretét, amiért többletbizalmat kért nem tudta teljesíteni, lemond és még a mandátumát is visszaadja.
Ilyen azért nem sok volt a rendszerváltás óta (megjátszott, vagy nyomásra történt eltávolíttatásra már emlékezhetünk).
Külső, jobb oldali forrásokból (MIÉP) jöttek olyan megjegyzések is a választások után, hogy Vonát székestől kell kivinni a parlamentből, és belülről is voltak a kelleténél élesebb kritikák. Mindenki nagyon visszavett mostanra, mihelyt ezeket azért átfutották (Így is lehet példát mutatni!!!)

Az emberek (választók) pedig... hát hogy is mondjam: Mindig fáziskésésben vannak. Én nem vagyok Jobbikos (értsd: párttag) csak a pofám nagy, most azt kérdezgetik: Ki lesz még az a kevés fékje is a fidesznek, ha nem úgy alakulnak a dolgok...

Hááááát...