Egyébként - ha hiszed ha nem (és hidd el, én szégyellem a legjobban kimondani) - van az a szemszög, amelyből nézve tudom azt mondani, hogy a vén szar pufajkásnak igaza volt!
Ugyanis ebbe a tetves neoliberális fogyasztói társadalomban maga a szakmunka van halálra ítélve!
Miért? Mert mindent amit gyártunk már akkor szemét, amikor lejön a szálítószalgról.
Nézz meg egy új autót:
Van olyan autószerelő, aki azokat a szarokat - tele fölösleges elektronikával - meg tudja csinálni? Hegeszteni nem lehet már őket, számítógépes rendszer nélkül nem állapítod meg a hibáját, alkatrész pedig vagy nincs, vagy nem éri meg olyan árba van, nélküle viszont nem megy.
Nézd meg a számítógépedet:
Már jóformán akkor szemét, amikor megveszed, mert tudod, hogy se nem javítható se nem fejleszthető (legfeljebb ideig-óráig), kuka az egész ha nagyobb kellene, még a házát se tudod hasznosítani.
De a tévészerelő ismerősöm is ugyanezt mondja a tévékről, hogy a 90%-ukat nem éri meg javítani és nekem már a 90-es évek elején ez volt a tapasztalatom a motorfűrészekkel, mikor egy fűrészjavító maszeknál dolgoztam.
Javíthatatlanok, szarok, szemetek!
Ezzel a világgal nem kompatibilis a szakmunka. Itt az a lényeg, hogy - mint valami modernizált manufaktúrába - a betanított melósokat beállítsák a szalag mellé, és nyomni-nyomni-nyomni a szemetet kifelé, amíg ki nem dől. Ha kidőlt pedig tízen is várnak a helyére. És igaza van Haszinak (#4871) ezt az egész possadványt a külföld szabadította ránk elkerülhetetlenül.

Tehát valóban kellene a szakmunkás és az általa előállított (vagy kijavított) szakmunka, de sajnos ezzel a globális rendszerrel nem kompatibilis, halálra van ítélve...