"ha az általam írt példát vennék párhuzamnak, ..."

Kiirtásról Te írsz! Se Prohászka gondolatai, se az én post-om nem feszegeti senkinek sem a kiirtását!

"egy nagy baj van ezzel az egésszel hogy ti egy népet nem az átlagemberei miatt ..."

Nem az én dolgom ítélkezni! Véleményt formálni viszont jogom van, még akkor is, ha egy néppel kapcsolatban úgy érzem, hogy nem túl baráti jobbal közeledik felém. Tök mindegy, hogy ez a nép 90%-ra jellemző, vagy csak a fanatikus vezetőire. A török elleni végvárvonal kiépítésénél sem az volt a döntő, hogy hány százaléka fanatikus a török népnek, hanem az, hogy jönnek.


Egy kis plusz adalék pedig a kiindító post-hoz:
"Augusztusban dönt a főváros, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének az ajánlására, legyen-e szobra az alábbi idézetek szerzőjének a XIII. kerületben."

Na most ugye van még az országba nem kevés magyar király szobor is (még, de 5-10 év múlva már abban se leszek biztos, hogy lesz...).
Vegyük már egy kicsit nagyító alá ezeket, mondjuk a zsidók megítélése, zsidótörvények szempontjából:

Szent István
- Tőle nincs rá forrás, nem tudunk ilyet. Az Ő törvényei említést se tesznek erről.

I. Béla
- A hetivásárokat vasárnapról szombatra teszi át, bizonyára a keresztény hit erősítése és a magyar kereskedők védelmének érdekében.
(Nem is tudom hogy gondolta a fajgyűlölője!)

Szent László
- A szabolcsi zsinaton 1092-ben elfogadott első törvénykönyv emlékezik meg róluk. A 11. cikkely megtiltotta számukra, hogy keresztény nőt vegyenek feleségül.
- Törvényben tiltotta meg, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak, elrendelte a törvény, hogy azoktól a zsidóktól, akik ilyen szolgákat tartanak birtokukban, el kell venni tőlük.
(A rohadt életbe, milyen mocskos antiszemita zsidótörvény ez is!)
- 26. cikkely pedig kimondta, a vasárnap vagy más keresztény ünnepen dolgozó zsidókra, miszerint eszközeiket, melyekkel a munkát végezték, kobozzák el.

Könyves Kálmán
- Megerősítette Szent László tilalmait, sőt elrendelte, hogy Magyarországon a távolsági kereskedők kétszeres vámot tartoznak fizetni. Magyarországon ekkoriban jórészt izmaeliták (nagyrészt török népi eredetű, mozlim vallású jövevények) és zsidók foglalkoztak távolsági kereskedelemmel, ez ismét csak hátrányosan érintette őket. Kálmán engedélyezte, hogy birtokaik legyenek a zsidóknak, de szántóföldjeiket – a fentebb mondottakból következően – csak pogány rabszolgákkal műveltethették. Ugyanakkor kötelezte őket arra, hogy csak püspöki székhelyeken telepedhetnek le, életmódjuk ellenőrzése céljából. Második törvénykönyvében a király részletesen szabályozta az adásvételre, kölcsönügyletekre, zálogbirtokokra vonatkozó kötelmeiket.
(Püff... ez a Kálmán gyerek is egy rohadt antiszemita volt. Kezd egy egész világ összeomlani bennem.)

II András
- Aranybulla nevezetes 24. cikkelye kinyilvánította, miszerint "pénzváltó kamaraispánok, sókamarások és vámosok országunkbéli nemesek legyenek, izmaeliták és zsidók ne lehessenek"
- 26. cikkely pedig deklarálta, hogy "az országon kívül valóknak birtokot adni nem kell", illetve amennyiben ez már megtörtént, akkor lehetővé kell tenni, hogy "a haza fiai válthassák meg" azt.
(Egy évtized elteltével a Pecorari Jakab pápai követ jelenlétében aláírt 1233-as beregi egyezményben az Aranybullában foglaltakat megerősítették, sőt mindenféle állami tisztség viselésétől is eltiltották, mi több, megkülönböztető jelekkel választották el őket a keresztényektől.)

IV Béla
- Jelentős engedményeket tett nekik ismét, bíráskodhattak a saját ügyeikben, ha valaki megsebesítette őket pénzbírságot és orvosi ellátást kellett térítenie (zsidó nőn elkövetett erőszak megtorlása: kézcsonkítás), mialatt Nyugat-Európában üldözték, kiűzték őket és pogromokat szerveztek ellenük.
(Béla, Béla! Neked még akár hálás is lehetne ez a nép, persze ha a "hála" szó nyelvészeti értelmezése nem ütközne szikla méretű akadályokba nekik...)

IV Kun László
- Az 1279. évi budai zsinati határozat foglalkozik a zsidósággal. Ez megtiltotta a keresztények és zsidók egy fedél alatt történő lakását, illetve elrendelte megkülönböztető jel viselését is számukra 6 éves kortól.


Ha a történelem folyamán ennyi király ennyire leszabályoz egy adott népcsoportot, akkor nekem senki se fogja bemagyarázni azt, hogy nem azzal az adott népcsoporttal van a probléma, mert ilyen egyszerűen nincs!
Továbbá valamennyi felsorolt rendelet megegyezik abban, hogy minden problémahelyzet ellenére egy olyan királyunk se volt, amelyik ki akarta volna irtani ezt a népcsoportot, mint ahogy Prohászka is leszögezi ennek az elvetését, ugyanakkor a Prohászka által levont konklúziókra már csak a föntebbi példákból adódóan sem tekinthető teljesen légből kapottnak.