1942.01.12. a magyarság történeténk egyik legsötétebb napja,mintegy 140-150 ezer magyar áldozta az életét-e napon a hazájáért!Tisztelet a Hősöknek!

E.F: Requiem

Egyedül ült, a szürke félhomályban.
Halálos gond, tartja hatalmában.
Támadni kell, vagy várni, hogy ő támad.
S ha gyorsan nem győz, úgy győzhet-e harcában?

Refr:
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez győz le, nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.

Forró nyár volt, s hosszú útra mentek.
Trombita szólt, és harci dob pergett.
Büszke zászlók, a szélben táncra keltek.
Nem tudhatták, a vesztükbe menetelnek.

Szállt az idő, a nyárból kétszer ősz lett.
Az őszből tél, a fény itt már nem győzhet.
Megdermedt a táj, merre csak szem ellát.
Hólepel fedi a halott hősők arcát.

És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez győz le, nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység.

Jeges szél fúj, a fegyverzaj elült már.
A kéz lehull, s az élet lassan elszáll.
Bealkonyul, a sötétség erősebb.
Elszabadul, s éj lepi a földet.