Jó kérdés. Mondjuk az olyan fajta zenének is van rajongótábora, az is eredmény ott elismertnek lenni.

De a kérdést másképp is fel lehet tenni: miért kell egy jó dobosnak mindenáron reflektorfényben csillognia? Ez úgy általában a zenére is igaz. Sajnos a zene egy iszonyatos pénzfialó gépezet, mesterségesen előállított trendekkel, komoly üzleti érdekek által vezérelve. Nem feltétlen az a jó zenész aki sodródik az árral (persze köztük is vannak igényesek), , az igai értékek általában a felszín alatt húzódnak meg. Nem a szereplés és az önmagunkat halálra keresés a lényege a zenélésnek, hanem az alkotás, hogy örömünket leljük benne, hogy értéket alkossunk amiben más is örömét leli. Legalábbis szerintem, és szerencsére vannak még a zenevilágban akik ezt így gondolják.

CarioN: kb. minden nagy dobosról van ilyen hőstörténet, egy párról én is tudok, pl. én:fogatlan:
Én igazából azokat irigylem akik dobverővel a seggükben születtek, vagyis már vagy 3 éves koruktól dobfelszerelés mögött ülnek és képzi őket fanatikus vagy szintén dobos rokonuk :) Meg hát nem is egy olcsó játék, és lényegesen nehézkesebb is mint mondjuk a rengeteg gitárosnak :D