nem tudom, hányan ismeritek Patkó Bélát, azaz Kikit, de szerintem az egyik legszimpatikusabb magyar zenész

"
- Én nem kifelé élem az életemet, nem vagyok egy bulvárhős. Sok mindennel foglalkozom a zenén kívül, csak én nem tudatom a világgal. Azt hiszem, hogy ez így jó. Ez nem egy befelé való fordulás, hanem egy koncepció részemről - mondta Kiki.

Ma már nem dübörög a kis generáció – vagy legalábbis nem úgy, mint régen. Kiki – vagy ahogy kevesebben ismerik: Patkó Béla - erről a Reflektor TV-ben mesélt Szily Nórának. A zenész ma is ott van a zenei életben, és az Emelet is létezik még – de ők annyit muzsikálnak, amennyi nekik jól esik. Ám a '80-as években még havonta 50 fellépésük is volt.

- '90-ben úgy döntött a zenekar, hogy elég, egy kicsit álljunk le, és már mindenki építgette a saját karrierjét. Nekem mindig volt egy másik életem. Ez egy picit üzleti élet volt. Mindig voltak cégeim. Amerikából hoztunk be dolgokat, komoly dolgok voltak abban is, ami egy idő után egész embert kívánt, és volt, hogy abban is át kellett állni valami teljesen másra. A '80-as évek arról szóltak, hogy mondjak egy konkrétat is, hogy magyarország számítógépes rendszerét mi fejlesztettük fel. Ami azt jelenti, hogy naponta mentünk ki külföldre és hoztuk be a számítógép alkatrészeket.

Így esett, hogy Kikinek már akkor külföldről behozott autói voltak, amikor mások még a szocreál csodákkal jártak. Jól élt, és nem tett félre semmit. És amikor mindenki azt gondolta róla, hogy nagy kanállal eszi az életet, ő 22 éve megállapodott egyetlen nő mellett.

- Hasonlóképpen gondolkodik mint én, mert nem bírná. Szeret értelmesen élni. Könnyedén.
- Hogy lehet könnyedén élni Kiki? - kérdezte Szily Nóra.
- Így kell gondolkodni.

Kiki akkor is könnyedén gondolkodott, amikor megtámadta a rák. Ugyanúgy élte az életét, mint előtte. Akkoriban rádiózott és egyetlen adása sem maradt el.

- Akkor amikor egy ilyen betegség bekopog... volt egy olyan gondolatod, hogy miért kapom?
- Nem gondolkoztam rajta, nem hittem el. Tudtam, hogy nem rózsás a helyzet. Amikor bekerültem kórházba, akkor már nagyon ramagy állapotban voltam. Nem vettem róla tudomást. Jártam jégkorongozni, jártam focizni a színész válogatottba. Ugyanúgy éltem ez életemet. És amikor bekerültem, már csak 2 hetem volt hátra. Nekem aztán utólag megmondták: tudta, hogy 2 hete volt hátra. Akkor ment a rádióműsorom, és egyetlen adás sem maradt el. Pedig volt olyan, hogy fel sem tudtam állni jóformán.

De a zenész felállt és jól van. Most is ugyanúgy szereti a nyüzsgést, mint előtte, de mindennél jobban szeret hazamenni a családjához. Egy erdő közepén laknak, ahol csend van és nyugalom.

- Amikor nincs kedvem bejönni, lemegyek a Dunára vagy felmegyek a hegyekbe, azt nem tudják sokan , de nekem van egy őzem. Ez nem mese – nekem ő ott van a kertben.

Kiki ma is ugyanúgy látja a világot, mint a '80-as években. Szeret élni, de nem szeret semmitől függeni. Mert szerinte túl kell élni a jót és a rosszat is – és ehhez csak egy társ kell az ember mellé.
"