Egy sztori Frei Tamás fészbúk oldaláról.
Anno, még a 90-es évek elején, az amerikai újságíró-egyetemen belém verték a "human story" kifejezést, az "emberi történetet". Hogy mindig ezt keressem, a lelkünket megérintő, átérezhető storyt. Most mesélnék nektek egyet. Mark Herzlich történetét. Azt gondolom már észrevettétek, hogy kedvelem az amerikai focit, így most, a Super Bowl hetében valószínűleg a kelleténél többet foglalkozom majd vele :-)
Szóval Mark Herzlich! A 24 éves srác, aki 3 évvel ezelőtt nagy tehetségként a Boston College egyetemi csapatában játszott, amikor... amikor csontrákot állapítottak meg nála. Képzeljetek magatok elé egy amerikai kisfiút, aki 5 éves kora óta dobálta apukájával a labdát a garázs előtt, aztán mindig egy órával korábban kelt, hogy még suli előtt fusson 5 mérföldet. Küzdött, hajtott az álmáért, és aztán hirtelen az élete lett a tét. Anélkül, hogy belemerülnék az orvosi részletekbe, Mark előtt két lehetőség, és kétféle esély állt. Vagy azonnal operálják, és a rákos combcsontját teljes egészében kiveszik, helyére csípőelemeket tesznek, ezzel megelőzve az esetleges áttéteket,(elég valószínű túlélés) , de soha többé nem sportolhat... Vagy nincs azonnal operáció, inkább kemoterápia, és kockázatos kezelés, aminek a végén kis titánrúd kerül majd a térdébe, amivel esetleg még focizhat, ha nem is komolyan, de legalább kedvtelésből. Viszont a túlélési esély így csak 50-50%.
Mark akkor, 3 évvel ezelőtt azt mondta, hogy számára foci nélkül, a gyerekkori álom nélkül nem élet az élet, ő kiskora óta azt képzelte, hogy egyszer majd a Super Bowl döntőben játszik. Mint ahogy minden amerikai kis srác ezt képzeli. Tudja, hogy nincs rá esélye, hogy talán egészségesen sem lett volna soha, de akkor is, álmok nélkül nem lehet élni...
Úgyhogy jöjjön a kockázatosabb kezelés, a kemoterápia, a titánötvözet. Az orvosok két hónapig győzködték, hogy ne ezt a szó szerint halálosan kockázatos verziót válassza. De Mark nem hagyta magát.
Nem akarom hosszúra nyújtani. Túlélte, aztán másfél évig napi 8 órát speciális tréningeket csinált, megerősítette az új, titánnal kipótolt combját, bár mondták neki, hogy semmi értelme. Aztán visszatért a bostoni egyetem csapatába, és olyan jól játszott, nem is értették honnan benne az erő, a lendület, mint amikor valaki tényleg újjászületik és másik emberként tér vissza, szóval úgy játszott, hogy a new yorki Giants tavaly ősszel magához hívta, ő pedig elkezdte a hosszú menetelést. Pár órával ezelőtt pedig a Giants játékosaként leszállt a repülőről Indianapolisban, az 5 nap múlva rendezett Super Bowl döntő helyszínén. Besétált a Lucas Oil 70 ezres stadionjába, az üres stadionba, megkért mindenkit hogy hagyják pár percre egyedül, és aztán percekig próbált állva maradni, de végül elhagyta az ereje, és összeesett. Ült, csak ült mozdulatlanul a pálya, az üres stadion kellős közepén. Vajon mi járhatott azokban a percekben a fejében? És mi járhat majd vasárnap, amikor 100 milliók előtt belép újra a pályára, az akkor már dübörgő tömeg elé. Figyeljétek majd, ha tehetitek. Mark Herzlichet, a garázsajtó elöl a kisfiút, akinek a szemünk előtt valóra válik majd az álma...
|