|
Hillsborough (1989)
Hillsborough 1989. április 15-én több, mint 25.000 Liverpool-szurkoló utazott el Hillsborough-ba, hogy lássa a Nottingham Forest elleni FA-kupa elődöntőt. 96-an sosem tértek vissza élve. Sütött a nap, és fantasztikus esemény lehetett volna ez mindkét szurkolótábor részére. A mérkőzés mégis az angol futball történetének legszörnyűbb katasztrófájába torkolott.
96 Liverpool-szimpatizáns maradt holtan a szerencsétlen esemény után a stadion Leppings Lane nevű lelátóján nem sokkal a kezdőrúgás után. A futball Angliában és maga a Liverpool Football Club sosem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. Azonban a könnyek, a virágok és a temetések közepette hihetetlen kapocs alakult ki a Klub és a szurkolók között. A játékosok, a szakmai stáb és a szurkolók a világ minden részéről egymást segítették át a Liverpool történetének legnehezebb időszakán.
A hillsborough-i események április 15-én jobban megrázták a Kopot, mint bármi előtte, de az utóhatás - melynek során szurkolók, játékosok és a Klub egymást vigasztalták - egyértelműen kiemelte miért is szurkolunk mi a Liverpool Football Clubnak.
96 Vörös az emlékeinkben él tovább.
John AldridgeJohn Aldridge, a Liverpool játékosa 1987 és 1989 között: "Ha nem vált volna belőlem futballista, majdnem bizonyos, hogy én magam is ott szorongok a Leppings Lane lelátóján 1989. április 15-én, Hillsborough-ban. Amikor még szurkoló voltam, eszembe se jutott volna kihagyni egy FA-kupa elődöntőt, melyet a Liverpool játszott. Így - felteszem - én is elutaztam volna Sheffieldbe mindenki mással együtt, hogy megnézzem a Nottingham Forest elleni meccset. De a sors úgy rendelte, hogy John Aldridge aznap valahol máshol legyen. Nem a Leppings Lane lelátóján, hanem a Hillsborough zöld gyepén álltam nem tudva mi folyik éppen a Liverpool-szurkolók között.
John Barnes, a Liverpool játékosa 1987 és 1997 között: "1989. április 15-e egy izgalmas nap lehetett volna, amikor egy remek FA-kupa-elődöntőt játszunk a Nottingham Forest ellen a Sheffield Wednesday otthonában. Próbálok nem gondolni arra a napra, de sohasem felejthetem el. Az események olyanok voltak, mint mikor egy rémálom kifejlődik a semmiből."
Kenny Dalglish, a Liverpool menedzsere 1985 és 1991 között: "Soha, soha nem felejtem el 1989 április 15-ét. Nem tudok rágondolni a szóra, nem tudom kimondani a Hillsborough nevet anélkül, hogy ne fognának el rögtön nyomasztó emlékek. Nagyon nehéz írnom Hillsborough-ról, ahol a hatóságok (a szervezők és a rendőrség) hibájából a nap 96 ember halálával ért véget. Az emlék életem végéig elkísér."
HillsboroughAlan Hansen, a Liverpool játékosa 1977 és 1991 között: "A Liverpool Nottingham elleni FA-kupa elődöntőjének első perceiben 1989 április 15-én boldogabbnak éreztem magam, mint ahogy előre elképzeltem. A felkészülési időszak alatt, az Atletico Madrid elleni barátságos mérkőzésen kificamodott a bal térdem, mely miatt kilenc hónapot kellett kihagynom. Most azonban két hónappal a 34. születésnapom előtt és csak négy nappal azután, hogy a tartalékoknál újra pályára léptem, máris a FA-kupa elődöntőn, a kezdőcsapatban találtam magam. A Liverpool szurkolók fantasztikus fogadtatásban részesítettek, mikor a pályára futottam és hát nem is kezdtem rosszul a mérkőzést. Az első percekben három jó passzom is akadt - kétszer átíveltem a Forest védelmét. Egyszer Steve McMahonnak és a másikat Peter Beardsley-nek, aki aztán a kapufát találta el. Minden a kondíciómat illető félelmem elpárolgott. Úgy éreztem magam, mintha egy percet sem hagytam volna ki. Aztán hirtelen elkezdődtek életem legsötétebb percei."
John Barnes: "Nem értettem, hogy mi történik a Leppings Lane lelátón egészen addig, amíg néhány szurkoló nem rohant kiabálva a pályára: 'Itt emberek halnak meg!' Azt hittem, hogy túloznak, mint mikor egy játékos azt mondja: 'Az a becsúszás majdnem megölt!' Úgy gondoltam biztos volt valami kisebb tolakodás. Bruce Grobbelaar azonban - aki a legközelebb helyezkedett a Leppings Lane-hez - rögtön rájött, hogy valami borzalmas történik, mikor a kerítéshez ment, hogy visszahozza a labdát, és emberek sikoltása ütötte meg a fülét: 'Megölnek minket Bruce, megölnek minket!' Bruce a szervezőkért ordított, hogy tegyenek valamit."
HillsboroughJohn Aldridge: "Én voltam a Liverpool játékosok közül a legtávolabb a Leppings Lane lelátótól, amikor láttam, hogy egy Liverpool mezbe öltözött szurkoló rohan oda Ray Houghtonhoz és kiabál valamit. Úgy gondoltam, hogy valamiféle szurkoló-invázió lepi el a pályát. Az utolsó mozzanat a játékban - amire emlékszem - az egy kegyetlen erejű Peter Beardsley-kapufa volt. Nemsokára azonban egy rendőr is megérkezett, aki Ray Lewis játékvezetővel kezdett el tárgyalni. A játék leállt. Steve Nicol még mondott valamit a bírónak, de a távolság miatt nem hallottam belőle semmit. Nem tudtam mire vélni a történteket."
John Barnes: "Hat perce tartott a játék, mikor egy rendőr szaladt a pályára, hogy felkérje Ray Lewis játékvezetőt a meccs félbeszakítására. Lewis azonnal az öltözőbe küldte a játékosokat. A tragédia mértéke még mindig ismeretlen volt. Azt hittük, hogy néhány szurkoló összetorlódott egy kicsit, de hamarosan mehet tovább a játék, mikor a szervezők kiküszöbölik a problémát. Lewis rendre bejött hozzánk és azt mondta: 'Még öt perc!. Minden egyes alkalommal felpattantunk és elkezdtünk melegíteni, míg végül újra bejött és azt mondta: 'Ennyi volt, fiúk, a meccs lefújva!'"
Kenny DalglishKenny Dalglish: "Senki sem ismerte a helyzet súlyosságát. A játékosokat utasítottam, hogy maradjanak az öltözőben és kimentem a folyosóra. Néhány szurkoló bejutott oda és hozzám szóltak: 'Kenny, Kenny, ott emberek halnak meg!' Az események híre elszivárgott hozzánk is. Az emberek hangja kintről lassan leleplezte a kibontakozó tragédiát. Mint minden más ember tette volna, én is azonnal a családom épségének ellenőrzésére indultam."
John Aldridge: "A liverpooli szurkolók halálhírének megerősítése öltözés közben jutott el hozzánk. Néhányan még zuhanyoztak, de voltak, akik már át is öltöztek. Én nem tudom, éppen mit is csináltam. John Barnes-ra fordítottam a tekintetemet és könnyeket láttam a szemében. Csöndesen ült, nem akarta, hogy zavarják. Mások megdöbbenten néztek. Nem tudtam beszélni. Mások se. Furcsa csönd ült az öltözőn. Máskor mindenki beszélget és tréfálkozik egy ilyen öltözőben, mikor mindenki együtt van. De nem most. Túl sok gondolat szállta meg a fejünket. A logikus gondolkodás egy időre háttérbe került."
John Barnes: "Minden szóbeszéd a halálesetekről kegyetlen igazsággá változott egy pillanat alatt, amikor hallottam Des Lynam (ír sportriporter, a BBC tudósítója - a szerk.) szavait: 'Tragédia történt a Hillsborough Stadionban. Sokan meghaltak.' Megdermedtem. Nem tudtam elhinni. Teljes csönd szállt a szobára. Minden szem a TV képernyőjére szegeződött. Senki sem ült le. Senki sem beszélt. A Forest játékosai is jelen voltak a társalgóban, de hát mit is mondhattak volna?: 'Sajnáljuk, hogy meghaltak a szurkolóitok.'? A tény, hogy ők a Forestben, mi pedig a Liverpoolban játszottunk, lényegtelen volt. Itt emberekről volt szó, akik meghaltak. Egy órán keresztül néztük csendesen a televíziót. Sokan elsírták magukat. Mindenki azon gondolkozott, vajon voltak-e ismerősei abban a rettenetes ketrecben. Én még csak két éve voltam a Liverpoolnál és még alig ismertem valakit is a szurkolók közül. Sokkal rosszabb volt ebből a szempontból a helyi játékosok, mint például John Aldridge és Steve McMahon helyzete. Aldo rendkívül zaklatott volt. Kétségbeesetten telefonálgatott. Legvégül felültünk a buszra, minden játékos a felesége mellé, a kezét fogva. Dermedten és szótlanul. Mindenki keményen ivott aznap hazafelé, Liverpoolba. Engem is rendesen kiütött a brandy. Az emberek sírtak visszafele. A feleségek is mind zokogtak. Én magam is. Még Kenny is. Bruce azt mondta, hogy talán abbahagyja a focit."
HillsboroughKenny Dalglish: "Másnap az emberek eljöttek az Anfieldhez. Csak virágot hoztak és egy főhajtással emlékeztek a Shankly Kapunál. Peter Robinson szólt a létesítményvezetőnek, hogy nyissák ki a kapukat. A Liverpool Football Club nem akarta, hogy az emberek az utcán ácsorogjanak. Remek dolog, hogy így tettek. Délután hatkor mind átmentünk a St. Andrew's Katedrálisba. Bruce Grobbelaar felolvasotott a Bibliából. A veszteség, a zavartság és az üresség érzésének borzalmas keveréke kavargott bennünk. Annyi érzelem. A játékosok és a feleségeik valamit tenni akartak. Következő nap az Anfieldre mentünk. A feleségek fantasztikusak voltak. Az élet megállt és ez így volt rendjén. Az embereket megvigasztalta, hogy az Anfieldre jöhettek, beszélhettek a játékosokkal, a feleségeikkel, és ihattak egy csésze teát. Sok ember életének középpontja volt a Liverpool Football Club, így természetes volt, hogy az Anfieldre kellett jönniük. Valahova tudtak jönni, valamiről tudtak beszélni."
John Aldridge: "Amikor a katasztrófa jelentősége teljes valójában, 96 ember halálának bejelentésével igazsággá vált, hatalmas szomorúság fogott el az áldozatok miatt, akik egyetlen hibája az volt, hogy rossz napot választottak egy futballmeccs megtekintésére, egy olyan meccs megtekintésére, melyen én is részt vettem."
"Emlékszem egy interjúra, melyet a Liverpool Echónak adtam, és amiben arról beszélek, hogy nem is érdekel, ha nem játszom soha többé újra. Minden szót komolyan gondoltam. A katasztrófát követő két hétben sokkos állapotban voltam, nem lévén képes semmire. Talán nem szégyen, ha azt mondom, Hillsborough mentálisan hosszú, hosszú időre nyomot hagyott bennem. Sokáig nem tudtam vele megbirkózni. Fizikailag, érzelmileg és mentálisan legyengített. Az edzés gondolata meg sem fordult a fejemben. Egyszer megpróbáltam kocogni, de nem tudtam futni. Volt idő, hogy az is megfordult a fejemben, talán nem is lesz többé elég erőm játszani. Komolyan elgondolkodtam a visszavonuláson. Számba vettem, hogy mi igazán fontos az életben. A futballt nem soroltam oda."
John BarnesJohn Barnes: "Az 1989. április 15-én történtek rádöbbentettek, hogy mi is igazán fontos az életben. Hillsborough előtt bizonyos problémákat távolinak értékeltem, de ami a Leppings Lane lelátóján történt sok kérdést vetett föl bennem. A futball elvesztette megkérdőjelezhetetlen lényegességét, most már nem ez volt mindennek a lényege, a kezdet és a vég. Hogy is lehetne az, mikor 96 ember halt meg? Amikor apák vesztették el gyermekeiket, és gyermekek szüleiket? Bill Shankly mondata, 'A futball nem élet és halál kérdése, hanem sokkal fontosabb annál.', még hamisabban hangzott Hillsborough után, mint annak előtte. A futball játék, dicsőséges tevékenység, de hogy is lehetne fontosabb magánál az életnél?"
John Aldridge: "Hillsborough igazi tragédia volt egy igazi napon, igazi emberekkel. Gyakran beszélünk az életben rémálmainkról, katasztrófákról, tragédiákról, de többségünk nem is tudja igazán, hogy miről is beszél. Abban a szezonban Hillsborough-t megelőzően sérült voltam és ezt személyes katasztrófaként aposztrofáltam. Katasztrófa? Amikor tudod, hogy emberek halnak meg körülötted, rájössz, hogy kihagyni egy futballmeccset, vagy kettőt sérülés miatt lényegtelen. A legtöbb dolog lényegtelen. Ártatlanok halála - a szenvedés, az igazságtalanság - az az igazi katasztrófa. Egy igazi tragédia."
Kenny Dalglish: "Liverpoolból való távozásom után felajánlották a Sheffield Wednesday menedzseri posztját, de nem tudtam elfogadni a Hillsborough-ban történtek miatt. Az ember, aki felajánlotta nekem az állást, azt mondta: 'Sosem gondoltam a történtekre.' Én azonban sosem tudnék úgy bemenni abba a stadionba, hogy ne azokra az emberekre gondoljak, akik életüket vesztették a Leppings Lane lelátóin."
Az áldozatok névsora:
John Alfred Anderson (62)
Thomas Howard (39)
Colin Mark Ashcroft (19)
Thomas Anthony Howard (14)
James Gary Aspinall (18)
Eric George Hughes (42)
Kester Roger Marcus Ball (16)
Alan Johnston (29)
Gerard Bernard Patrick Baron (67)
Christine Anne Jones (27)
Simon Bell (17)
Gary Philip Jones (18)
Barry Sidney Bennett (26)
Richard Jones (25)
David John Benson (22)
Nicholas Peter Joynes (27)
David William Birtle (22)
Anthony Peter Kelly (29)
Tony Bland (22)
Michael David Kelly (38)
Paul David Brady (21)
Carl David Lewis (18)
Andrew Mark Brookes (26)
David William Mather (19)
Carl Brown (18)
Brian Christopher Mathews (38)
David Steven Brown (25)
Francis Joseph McAllister (27)
Henry Thomas Burke (47)
John McBrien (18)
Peter Andrew Burkett (24)
Marion Hazel McCabe (21)
Paul William Carlile (19)
Joseph Daniel McCarthy (21)
Raymond Thomas Chapman (50)
Peter McDonnell (21)
Gary Christopher Church (19)
Alan McGlone (28)
Joseph Clark (29)
Keith McGrath (17)
Paul Clark (18)
Paul Brian Murray (14)
Gary Collins (22)
Lee Nicol (14)
Stephen Paul Copoc (20)
Stephen Francis O'Neill (17)
Tracey Elizabeth Cox (23)
Jonathon Owens (18)
James Philip Delaney (19)
William Roy Pemberton (23)
Christopher Barry Devonside (18)
Carl William Rimmer (21)
Christopher Edwards (29)
David George Rimmer (38)
Vincent Michael Fitzsimmons (34)
Graham John Roberts (24)
Thomas Steven Fox (21)
Steven Joseph Robinson (17)
Jon-Paul Gilhooley (10)
Henry Charles Rogers (17)
Barry Glover (27)
Colin Andrew Hugh William Sefton (23)
Ian Thomas Glover (20)
Inger Shah (38)
Derrick George Godwin (24)
Paula Ann Smith (26)
Roy Harry Hamilton (34)
Adam Edward Spearritt (14)
Philip Hammond (14)
Philip John Steele (15)
Eric Hankin (33)
David Leonard Thomas (23)
Gary Harrison (27)
Patrik John Thompson (35)
Stephen Francis Harrison (31)
Peter Reuben Thompson (30)
Peter Andrew Harrison (15)
Stuart Paul William Thompson (17)
David Hawley (39)
Peter Francis Tootle (21)
James Robert Hennessy (29)
Christopher James Traynor (26)
Paul Anthony Hewitson (26)
Martin Kevin Traynor (16)
Carl Darren Hewitt (17)
Kevin Tyrrell (15)
Nicholas Michael Hewitt (16)
Colin Wafer (19)
Sarah Louise Hicks (19)
Ian David Whelan (19)
Victoria Jane Hicks (15)
Martin Kenneth Wild (29)
Gordon Rodney Horn (20)
Kevin Daniel Williams (15)
Arthur Horrocks (41)
Graham John Wright (17)
Nyugodjanak békében!
|
