|
A Marca vezető szerkesztőjének, Delfin Melerónak a jegyzete Raúl mai búcsújáról, és a játékos madridi éveiről:
"Raúl a Bundesligába távozik, ám mindig jelen lesz a Real Madrid címerében. „Raúl a Madrid, és a Madrid Raúl." Magyarázta anno Butragueno, egy másik legendás futballista, aki elsőként láthatta ennek a San Cristobal de los Angeles-i gyereknek a meteorikus becsapódását, aki a La Romaredában történt bemutatkozás óta szobrot kovácsolt magának.
Raúl utolsó meccsét is pontosan ebben a stadionban játszotta élete csapatának mezében. Minden ott ért véget Raúl számára, ahol egykor elkezdődött. A 7-es végszolgáltatása a Fehér Házban egy lehetetlen gól volt, egy olyan találat, amelyet egy sánta és sérült, de büszkeségét el nem vesztett ember szerzett. Raúl utolsó találata jobban jellemezte őt, mint bármelyik másik.
A Kapitány ekkor egy olyan lövésre érkezett, amelyre senki más nem ment el. A többiek számára lehetetlen volt. Miközben bicegett, a 7-es meglepetésre megjelent az ötösnél, és ballal belőtte. A többi már mindegy volt neki, mert betalált a Real Madrid számára. Az adott szolgáltatás után lecserélték. Ekkor még ő sem tudta, hogy ez lesz az utolsó meccse a Real Madridban. A létező legromantikusabb vég ez egy érző futballista számára.
Raúl egyedi. Évtizedekig nem lesz még egy olyan játékos, mint ő volt. Raúl azért lett futballista, mert az akart lenni, mert arra született, hogy álmait valóra váltsa. Pedig a Mindenható neki nem adta meg azokat az adottságokat, amiket másoknak igen. Raúl nem a legjobb lövő, mégis ő lőtte a gólokat. Nem a leggyorsabb, nem a legerősebb, ám 'alfahím' a futball ördögi erdejében. Mindent egybevéve Raúl a legkészebb, legnagyszerűbb futballista, aki valaha is magára öltötte a Real Madrid szerelését, egyetemben Alfredo Di Stéfanóval.
Raúl az a kissrác, aki elszunnyadt a buszon madridi bemutatkozása napján, az a bátor 17 éves kölyök, aki lemerte hordani Vierchowodot, az a fehérmezes játékos, aki kicselezte a fél Atlético Madridot, az a külvárosi gyerek, aki győztes gólt szerzett az Interkontinentális-kupán, és az a madridista, aki volt oly vakmerő, hogy csendre intse a Nou Campot és a vele szemben ellenséges gránátvörös-kék szurkolókat.
A 7-es továbbá az a feketemezes focista is, aki félpályán át sprintelt, hogy eldöntsön egy Bajnokok Ligája döntőt. Raúl mindez, és sokkal több.
A számok is vitathatatlanul mellette szólnak, Raúl azonban nem csak statisztikai adat. Mert a számoktól még elfelejthetnénk azt, hogy ő az a futballista, aki arra született, hogy a Real Madridban játsszon. Azt mondják, némelyek mostantól máshogy fogják látni a dolgokat. Raúl nem lesz a pályán, de továbbra is a Real Madridban fog játszani. Szívből fogja ezt tenni, ugyanakkor már csak távolról.
Raúl nem megy el, csak időt kap."
|
nem kell mellre szívni. 
) egyetlen aki megérdemelné.
