|
Csak a képet árnyalandó :D
Vegyész a vörösiszapról.
mivel sokan érdeklődtek nálam/tőlem, mi is ez a vörösiszap, összeírom a legfontosabbakat.
Nos: Az aluminium ércét, a bauxitot őrlik lisztté, és ebből az aluminium tartalmat nátrium-hidroxiddal vonják ki. Mivel az érc nem tiszta, az oldhatatlan anyagok (agyagásványok, feltáratlan bauxit, kőzetliszt, stb) egy rozsdától vörös, iszapsűrű anyaggá állnak össze a folyamat végén. Ennek neve találóan vörösiszap. Ezt jobb helyeken kicentrifugálják, illetve szeparátorokban ülepítik, majd tömbökké sajtolják, és többnyire a vaskohászatban felhasználják. Nem mellesleg ez a vörösiszap érték is lehet, mert igen dús galliumban, germániumban, amik a félvezetőipar aranyát jelentik. Magyarországon nem sz*rakodnak vele, kiengedik a természetbe, "oszt jólvan". Mivel nem víztelenítik, benne marad a nátrium-hidroxid, ismertebb nevén a marólúg egy része is. A zagytárolók kialakításánál -igen régi történet- nem vacakoltak aláfóliázással, agyagos vízzárással, hanem letaroltak egy területet, köréhuztak egy gátat, "oszt jólvan." Az iszap az ülepedés és tömörödés során nagyjából ugyis elvégezte ezt a drága munkát.
Eddig az eddigiek.
Gátszakadás: Nekem fura, hogy az orbánváltás után következet ez be, és nem a nagy tavaszi esőknél, mikor minden más tározó roskadozott. Mostanában is voltak esők, de közel sem annyi, mint korábban, amikor is kibírta a tározó. Az is érdekes, hogy a gát olyan helyen szakadt át, ahol a lehető leglátványosabb, de egyben talán legkevesebb emberi/anyagi áldozatot szedő variáció történt meg. A kisember pedig mindig is gyalogáldozat volt a nagyemberek sakkjátszmáiban.
A tragédia: első sorban a hullámfront, ami végigszáguldott erdőn-mezőn-falun. Ez, a közvetlen fizikai kontaktusnál egy normal tempójú autó becsapódási erejével mér ütést mindenre. Ez az erő természetesen függ a hullámmal közvetlenül találkozó felülettől. Amint ez megtörténik, olyan sulyos tárgyak (autók, gépek, kerti butorok, farönkök) indulnak utnak, amiket maga a sodrás esetleg nem is tudna kimozditani. Mint a vulkáni laharoknál és a cunamiknál, itt is az uszadékok romboló ereje okozza a legnagyobb kárt, és a legtöbb sérülést. Amint az első hullám tovahalad, mögötte a sűrű, iszapos anyag áramlik. A nagy sűrűség és a relative magas viszkozitás miatt ennek eróziós
hatása is jelentős, ami a tereptárgyak sodrás felőli részén közvetlen kimosódást, mögöttük viszont komoly örvényáramlást erdményez. A szemből érkező nyomás plusz kimosódás, illetve a hátulról jövő szívóerő ujabb rönkfákat, kimosott fatörzseket visz magával. Ezek ütközése emberrel, tárgyakkal nem szorul magyarázatra. Az utcák terelő hatása, a házfalaknál magasra csapó hullámok valamennyire irányítják, de egyben koncentrálják is az áradat erejét. Az elsodort emberek és állatok a gyors sodrás, a sűrű iszap miatt vannak még veszélyben.
És a legfontosabb: a lúg. Értesüléseim szerint 12-13pH-t mértek az áradatban, ami kb 1%-os lúgkoncentrációnak felel meg. Ez folyósabbá teszi az iszapot, ami a nagy területen való szétterülést eredményezi. Ez a legjobb hatása. Rosszabb, hogy ez a kevésnek tűnő mennyiség szembe kerülve nagyon rövid idő alatt vakságot okoz, így ember és állat, ha a fején átcsapott az ár, gyakorlatilag elveszett. Lenyelve a száj és a nyelőcső felmeródását okozza. A gyomrot kevésbé támadja, mert azt vastag nyálka, és a lúgot közömbösítő sósav védi. A bőrre kerülve pillanatok alatt feloldja a bőrt takaró vékony zsírréteget, majd ugyanigy a bőr rétegeit is. Ez erős égő, maró érzéssel jár, nagyon fájdalmas. A ruha csak sulyosbítja a dolgot, mert szivacsként szívja magába a marólúgot, és azt a bőrön tartja. Tovább sulyosbítja a marást azzal, hogy a mozgásnál dörzsölő hatást fejt ki, és a megmart felületeket egyrészt irritálja, másrészt az elkocsonysásodott szöveteket is letörli, ezzel szó szerint friss húst ad a maró anyagnak. Ráadásul a körmök alatt, hajlatokban, sérülésekben a marólúg megül, és napok mulva is eszi a szöveteket, súlyos gyulladást okozva még napokkal a menekülés után is.
Emberi értékek: a lúgnak olyan erős maró hatása van, hogy az üveget is megmarja. Itt, "szerencsére" a "kis" koncentráció és a rövid behatási idő miatt erről szó sincs. Az ekkora koncentrációju lúgkőnek a legtöbb anyag ellenáll egy ideig. Gond ott van, hogy az iszap ezt a behatási időt nyujtja el. A festékek lemaródanak, a vas korrodál, ám az aluminium tárgyak (utcai lámpák, táblák tartóoszlopai, az autók motorjának borítása) gyakorlatilag feloldódanak. Ez ott jelentős, ahol ezek a tárgyak a kisebb-nagyobb tavakban megállt vörösiszapban ragadnak.
Környezet: A földeken szétterült vörösiszap, a lugtartalom miatt gyakorlatilag sterilizálja a környezetét. A talajlakó mikroorganizmusok, rovarok, állatok ugyanugy elpusztulnak, mint a gombák és a növényvilág. A mikroorganizmusok hiánya a talajban a lebontást állítja meg, a növények gyökérzetének legfinomabb részei pedig szintén az oldódás áldozatául esnek, a teljes növény pusztulását eredményezve. A pusztuló növények rothadása negativan hat -majd, ha tud rothadni- az élővilágra, és a növények hiánya miatt a magasabbrendű élet sem térhet vissza, táplálék híján.
Kell legalább egy év, mire a helyzet nagyjából rendeződik. Az iszap felszínét az erózió kikezdi, megbontja, a lúg a levegő szén-dioxidjával reagál, és nátrium-karbonáttá (sziksó) alakul. Még így is lugos, de nem annyira. Az aluminium és a nehézfémek nagy része a talaj felső ötven centijében többé-kevésbé megkötődnek, a sziksóval együtt. Hosszú évek esőzései ezt mind lassan-lassan belemossák az alsóbb rétegekbe, ahol egy részük megkötődik, más részük a talajvizben jelenik meg, de ennek koncentrációja már csak műszerekkel és a bulvársajtó pánikkeltő, felelőtlen riogatásaival mérhető. Ahogy a mostani radioaktivitás is, ami ugyan megvan, de olyan minimális, hogy egy zsák szuperfoszfát ehhez képest Csernobil. Komoly sugárzó anyag az ajkai szén volt, amit meg évtizedekig égettek az emberek, a hamuját meg szétszórták az udvaron és a kertben, mégsem világít senki.
De jelenleg a szikes földnél tartunk: Ezen már meg tudnak telepedni a szél által odasodort mikroorganizmusok. Ezek először lebontják, amit lehet, majd lassan megjelennek a sziktűrő növények, vagy ha szerencsénk van, az un. "pionir társulások", amit mi közönségesen "gaz"-nak hivunk. Tipikus példájuk a szántóföldek szélén burjánzó vegetáció. Mikor ezek megélnek, és nőlnek valamennyit, megélnek rajtuk a rovarok, majd erre épülve a kisebb rágcsálók, később a többi állat.
Lassan visszatér az ÉLET, de persze ez több évig is eltart. Néhány évtized mulva pedig mindez a történelem figyelmeztető példája lesz, a földben egy vörös üledékrétegel, és négy emberrel, akiknek még élniük kellett volna, akiknek szeretni és szerettetni kellene még évekig.
Nagyjából ennyi. Ha továbbkülditek, a többiek emilcímét töröljétek ki
a spames adathalászok miatt.
Üdvözlettel: Budai F
|
PAT 
