nyilván lehetnek olyanok is, meg egészen eltérőek, lévén a feltételek is mindenhol teljesen mások
én inkább azt unom, hogy a szovjetúnió híján lassan minden évben 'megtámad minket' valamelyik, nálunk sokkal fejlettebb társadalom, amit aztán mi hősiesen leverünk.
lófaszt.
amelyik sokkal fejlettebb, az ha akart volna, már rég elsöpört volna minket, vagy a tudtunk nélkül irányít minket (létrehozott?), vagy csak távolból megfigyel, vagy egész egyszerűen szarik ránk. amelyik meg le akarna igázni, az nyilván nem elég fejlett még ahhoz, hogy ezt megtegye, különben most nem cseverésznénk
eleve az összes ilyen film az emberi elme kivetülése. mivel mi vagyunk azok, akik mindent csak háborúval akarunk megoldani. épp ez az egyik jele társadalmunk fejletlenségének. a fantáziánk pedig eme tulajdonságunk csapdájába esett
szerintem amelyik társadalom fejlettebb, ott a katonaság vagy nem fontos, vagy egyáltalán nincs is. a földön is megszűnhetne. a hadiipar éves költségvetéséből a létező összes problémát (éhezés, vízhiány, munkanélküliség stbstbstb) meg lehetne oldani.
Azért ebben a Battleship c. filmben is van egy-két barokkos túlzás...
Pl. a tipikus, hogy az idegeneknek olyan a páncéljuk, meg a mindenük, hogy földi fegyverekkel még csak karcolást sem lehet ejteni rajtuk.
Na meg, hogy olyan a technológiájuk, hogy a fizika törvényeit simán körberöhögik... (ilyen-olyan tikk-takk transzformer űrhajók, eszközök, stb. - baszomnagy űrhajó lebeg, meg finommanőverezik, meg minden.)
Érdekes, hogy minden filmben olyanok az idegenek, hogy olyan fejlett technikai szinten vannak, ahova a mi civilizációnk legkorábban 10 000 év múlva fog eljutni - akkor is csak abban az esetben, ha addigra a már említett fizikai törvények meg lesznek cáfolva...
Vagy, hogy egy - mint már említettem - semmilyen földi eszközzel még csak meg se karcolható páncélból készült "ruhát" viselő idegen lebasz egyet egy embernek, aki dob ettől egy hátraszaltót.
Hát amekkora erő kell ahhoz, hogy konkrétan hátraszaltót dobj, attól minimum lerepülne a fejed a helyéről, mert a nyakad nem bírná el a hirtelen gyorsulást, ami hatna a fejedre.
Vagy ha nem repülne le a fejed, az az a keménységű tárgy, amitől a behatás éri, darabokra zúzná a fejedet koponyástul, agyastul, mindenestül.
Viszont ezek után bármennyire is hülyén hangzik, egész jó kis film.
Az tetszett benne, hogy meg merték azt lépni, hogy "csinálnak" űrlényeket, és nem egy láthatatlan ellenséggel küzdöttek az emberek.
Ugye volt egy olyan tendencia filmekben, hogy az utóbbi időben, hogy ne kelljen megálmodniuk, hogy mégis hogyan nézhetnének ki a földönkívüliek, inkább konkrétan nem mutattak egy űrlényt sem, mindig csak árnyékukat lehetett látni, meg hogy hirtelen berántja valami a faszit, meg ilyenek.
Szóval ez tetszett nekem benne.
Megnéztem ezt a DOOM filmet, hát ez is egy, a nem túl jól sikerült játék feldolgozásokból.
egyszer meg lehet nézni, ha van felesleges ideje az embernek de ennyi.
nem értem, a kedves készítőknek mért esik nehezére kicsit jobban utána nézni annak, amiből filmet csinálnak?esetleg az eredeti fejlesztőkkel beszélni?
ami a filmben van, abszolút nem az, ami a játékban volt, ráadásul a lényeg, amitől híres lett a játék, a belső nézet, kb 3 percig szerepel a filmben.
Igazából egész fasza volt, odabasztak a geci ufóknak
Persze rengeteg faszság volt benne, de legalább szórakoztató volt.
A hadihajók meg amúgy is mindenképpen királyosak.
Na erre a leírva van minden, mégsem jó kategóriára tökéletes példa a Watchmen. Mai napig nem értem, hogy nekem miért nem tetszett annyira - talán pont az, hogy a végkifejlettől eltekintve egy az egyben rakták át filmvászonra az egészet, és nem vittek bele semmi egyediséget. Vagy egyszerűen csak az, hogy ami egy médiumban rohadt jól működik, az a másikban egyáltalán nem... könyvadaptációknál is elenyésző az, amelyik beválik, és már azok közül is megvan az abszolút egyeduralkodó a Harcosok Klubjával. De pl. fordítva is megfigyelhető, hogy a filmekből készült könyvek szintén nem tudják visszaadni azt, ami azt a bizonyos filmet igazán jóvá tette. Pl. Holt költők társasága, és az azután íródott könyv.
Egyébként meg szerintem most van egy rohadt nagy változás az emberekben, mármint ami a filmekhez kapcsolódó viszonyokat illeti. Ugye az Avatar után a 3D-s technológiával akarták visszacsábítani a közönséget a moziba, sikertelenül ismét, mert egymagában az még nem elég a szórakoztatáshoz. Én már úgy vagyok vele, hogy ami jó látványvilágot ígér, és egy kicsit is értelmes sztorit, azt nézem csak meg moziban, hiszen egyébként itthon LCD tv-n is ugyanazt nyújtja a film. Szóval jelenleg 4 film van betáblázva a következő félévből: a Ted, mert haverokkal megbeszéltük, hogy megnézzük, akkor az Expendables 2, mert hát kell egy kis retro érzés, no meg a Cloud Atlas és a Hobbit.
Amúgy meg van némi túlzás abban, amit írtál, azért akad évente 3-4 jó film, amit idővel biztos elővesz majd az ember. De ha megnézed az elmúlt évtizedek filmjeit, azok között is ritka az olyan, amit évről évre újranézel, szóval sztem az arányok nem változtak ilyen téren, csak mivel több filmhez férsz hozzá, ezért tűnik úgy, hogy most már csak a szar folyik a csapból.
Ezt mind el is fogadom érvként, amit leírtál, hisz én is, így gondolkozok ezekről. Csak tudod engem pont ennek a tudata bánt a legjobban, hogy manapság megelégszünk ennyivel csak. Az előzményfilmek talán még rosszabbak, egyedül az Iron Man, ami jónak mondható. Sajnos az Amerika Kapitány és a Thor eléggé gyengécske darabok. Amúgy, ha kikapcsolom az agyam és nem kezdek el gondolkozni azon, hogy mi a rossz benne, nem rossz film, átlagos. Arra tökéletes, hogy a bajaidat, gondjaidat egy kóla és pattogatott kukorica mellett elfelejtsd erre a 2 órára. Viszont én nem ezért szeretek járni moziba, nem ezért szeretek otthon belemerülni a film világába, hogy másnap már semmire se emlékezzek. Hanem törjem a fejem a mondanivalóján, elgondolkozzak a cselekményen. Tudom ez sablonos beszéd, hisz mindenki ezt várja. Ellenben manapság egyre kielégítetlenebbek a vágyaink, és most már, olyan filmekre is rá mondjuk a zseniálist, ami enyhén nem, viszont még is nézhető kategória. Annyira más lett az érték, nekem ezzel van a legfőbb bajom. Felőlem, annyi képregény filmet csinálnak, amennyit akarnak, én nem nézem meg, akinek meg kell az megnézi. Elférünk egymás mellett, csak a fő bajom, hogy sokszor olvasok képregény fanatikusoktól, hogy hiába csinálnak filmet kedvencükből, adott lenne minden, hisz leírva, rajzolva van, egyszerűen gagyit csinálnak belőle. Ha már ennyi pénz áll rendelkezésre, még él esetleg a képregényt rajzoló, nem kérnek segítséget, csak összecsapnak valamit, úgy is ömleni fog a pénz. És, ha 20 év múlva vissza akarnék nézni a mai filmekből álló gyűjteményt, az jönne le, hogy semmi értékeset a filéművészeten belül nem alkottak. A mai filmeket nem fogjuk még 40 év múlva is nézni, mert egyszer nézhető vackok. De a lényeg, szerintem értjük mind a ketten egymás érveit, el is fogadjuk.
3.sor
Válasz hirnalon hozzászólására (#7302)
------------ Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán - Friedrich Nietzsche
Szóval az én szememben azzal nincs baj, ha csak a szórakozásra mennek rá, de azt felsőfokon végzik, és tényleg kiszolgálják a közönséget (pl. ezért lett volna érdemes moziban megnéznetek, és nem otthon)
+
"felhőtlen szórakozás"
Igazából Sjöa váltotta ki belőlem ezt a sodrot azzal, hogy csak amerikai, mekizabálóknak tetszhet ez - én egyik sem vagyok, mégis bejött.
Én bírom Sjöát, de a Canadiens topicon kívül nem szabad szerintem komolyan venni, sőt, igazából remélem, a hokis kommentjein kívül ő se veszi komolyan magát.
1.sor
Válasz hirnalon hozzászólására (#7302)
------------ Swear all the pain’s done No trace or tremor here Or am I still numb? Have I been this whole year?
Ízlések és pofonok. De mint írtam, nem az a mentsége, hogy képregényfilm, hanem hogy az előzményfilmek is lazára vették magukat. Minek kell egy komor hangulatú, nagy gondolatokat felvonultató filmet készíteni, ha az az előzményfilmek alapján az nagyon messze állna a diegézis világától?
Az meg szép gondolat, hogy olyan filmek kellenek, melyek önmagában is megállják a helyüket, nagy tanulságokkal, stb. - de ahogy Godbluff is írja, manapság már rohadtul nem ez megy, minden kiadó a folytatásban gondolkodik. Legékesebb példája ennek az idei Prometheus és az új Pókember, mindkettőnek olyan nyílt a befejezése, mintha csak egy sorozat lenne. Nem is hajlandóak megválaszolni a legfontosabb kérdéseket, majd csak a folytatásban kerül sor rá. Ami a lényeg, hogy az ilyen franchise-okat egyszerűen már nem lehet kontextus nélkül értékelni, felrúgják a régi szabályokat. Míg egy régi Die Hard, Batman vagy akármilyen sorozat egy-egy része megállt a maga lábán, nem volt ilyen-olyan utalgatás az előző részekre, vagy ha igen, akkor rendesen a szemedbe nyomták a konkrét jelenetet, addig mostanság már az a trendi, ha ilyen kesze-kuszának tűnő, de egységes franchise-okat, filmuniverzumokat teremtenek. Elvégre ez az új, ez maradt még kiaknázatlan Hollywood számára. De pl. ezért is éri kritika az Avengerst, hogy nagyon hiányzott belőle a Black Widow és a Hawkeye előzményfilmje, mert nem igazán tudták őket hova rakni azok, akik csak a filmeket követték, de a képregényekben nem járatosak.
Szóval az én szememben azzal nincs baj, ha csak a szórakozásra mennek rá, de azt felsőfokon végzik, és tényleg kiszolgálják a közönséget (pl. ezért lett volna érdemes moziban megnéznetek, és nem otthon). Nem azt mondom, hogy az Avengers tökéletes lenne, de a karakterek szurkálódása, a látványvilág, a csaták, meg maga a tény, hogy bazd meg, 6 szuperhős egy filmben bőven kárpótolnak a hibákért. És azt sem mondanám, hogy a fejlődés meg a motiváció hiányzott volna - egyrészt ott volt Coulsonnak a halála Vasemberék számára, akkor Sólyomszemnek a bosszú, hogy játékbabát csináltak belőle, Thornak meg Hulknak meg az, hogy hülyére vette őket Loki az elmetrükkjeivel. Gyengécske érvek, de legalább ott vannak, a legtöbb filmből ezek teljesen hiányoznak.
Na mindegy, nem fogjuk egymást meggyőzni. Igazából Sjöa váltotta ki belőlem ezt a sodrot azzal, hogy csak amerikai, mekizabálóknak tetszhet ez - én egyik sem vagyok, mégis bejött.
Pont én is válaszolni akartam, igaz engem nem szólított meg, de én is írtam korábban, hogy ez az Avengers egy nulla filmileg. Nem akarom a mantrát fújni, de én is azt mondom, sajnálom, hogy manapság már az elég, ha látványos a film, meg nem hülyeség a forgatókönyv. Ez meg szerintem nem mentség, hogy mert képregény film, nem is kell többnek lenni. De azért valamiféle karakterfejlődés, csoport összeállás-mert, hogy az nem volt, egyik pillanat még utál, aztán már hűde összedolgoznak,vicc- semmi kötődés nem volt a szereplőkhöz, nem éreztem azt, hogy itt most a világ sorsa forog kockán, egyszerűen nem volt benne súly. Csak lötyögtek egy sort és kész. Ezért meg 140 percet ellőni, kár.
3.sor
Válasz Johnesz hozzászólására (#7300)
------------ Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán - Friedrich Nietzsche
Ejj, nagyon vakvágányon vagytok Johnesszel együtt. A Marvel filmeknek nem a mondanivaló a lényegük, hanem hogy kb. ezek tudták eddig átadni leginkább a Marvel képregények hangulatát, varázslatát. A másik meg ugye egy koherens, több filmfranchise-ból álló univerzumnak a teremtése, ami összejött, méghozzá úgy, hogy közben hűek maradtak a karakterek jelleméhez. A film nem is próbálja meg magát komolyan venni, hogy is tehetné? Istenek, űrlények, zöld szörnyek rohangásznak New Yorkban, és igazából senki sem ájul el a sokktól, holott a valóságban valószínűleg másképp lenne. Az Avengers a szórakoztatásra ment rá, nem a mondanivalóra, ahogy az alapozó filmeknél is ezt láthattuk, poénokkal, látványos elemekkel, amit megsóztak egy kis tanulsággal. Ebbe a sodorba tökéletesen beleillett ez.
Öö, én ezt totál értem. Annyi az egész, hogy ez nekem így nem tetszik, semmi több.:)
Nekem egyszerüen kell egy filmnél az, hogy legyen jó sztorija, meg egy kis mondanivalója is. Még ha itt ez egyáltalán nem is volt cél, akkor sem tudom elfogadni, mert a látvány és az állandó hősködés nekem édes kevés.Főleg majdnem 2 és fél órán át.
Ejj, nagyon vakvágányon vagytok Johnesszel együtt. A Marvel filmeknek nem a mondanivaló a lényegük, hanem hogy kb. ezek tudták eddig átadni leginkább a Marvel képregények hangulatát, varázslatát. A másik meg ugye egy koherens, több filmfranchise-ból álló univerzumnak a teremtése, ami összejött, méghozzá úgy, hogy közben hűek maradtak a karakterek jelleméhez. A film nem is próbálja meg magát komolyan venni, hogy is tehetné? Istenek, űrlények, zöld szörnyek rohangásznak New Yorkban, és igazából senki sem ájul el a sokktól, holott a valóságban valószínűleg másképp lenne. Az Avengers a szórakoztatásra ment rá, nem a mondanivalóra, ahogy az alapozó filmeknél is ezt láthattuk, poénokkal, látványos elemekkel, amit megsóztak egy kis tanulsággal. Ebbe a sodorba tökéletesen beleillett ez.
Éppen ezért én többre tartom az Avengerst mint a TDKR-t, mert a TDKR pont hogy nem folytatja azokat az alapokat, amit lefektetett az első két film... a második fele tele van klisékkel, sok megmagyarázhatatlan jelenettel, erőtlen karakterekkel, vagy erősnek hitt karakterek kiherélésével, amivel teljesen elveszti azt a lényegét, ami miatt megszerettük ezt a valóság gyökereihez ragadt Batmant. Nálam valahogy úgy néz ki, hogy az Avengers lenne egy A, és a TDKR egy B+
Amúgy meg múlt héten került ki egy Batman fanfilm, ami Nolan világában játszódik a TDK után. Nem hiába jegyzi meg a kommentelők többsége, hogy kár, hogy nem ilyen irányt vett a TDKR, mert ez a 13 perc sokkal jobbat ígér, mint amit a TDKR nyújtott. Íme:
az egy szemét. de ez a legtöbb hálivúdi produkcióra igaz. tartalom, mondanivaló nulla, inkább a látványra mennek. bár biztos van egy réteg akinek bejön, gondolok itt az amerikai, konzumidióta, agyrágógumizó, mekiző, agymosott selejtekre.
Cobie Smulders? nem is hallottam még róla, de most rákerestem. valóban gyönyörű a szép természetes külsejével, nem utolsó sorban a kék szemeivel. ez igen! jó választás, gratulálok hozzá! sok boldogságot! S. Johansson meg csak egy zsidó...
Már láttam másfél hónapja, kibaszottul zseniális... bár az utolsó fight már egy kicsit elrugaszkodik a valóságtól, de attól még sztem az elmúlt 10 év legjobb akciófilmje...
Már felírtam a címet magamnak az első trailer óta. Majd letöltöm valamikor csak most sok animét nézek.
Berserket nem tudom ki fordította de iszonyú. Ennél még én is jobban tudok angolul.
A Homelandről se feledkezzünk már meg... meg mondjuk én várom az American Horror Story második évadát... elmegyógyintézetes horrorok minden mennyiségben jöhetnek. Kb. az utóbbi egy évtizedből csak két értelmes horror film született a szememben, mindkettőnek az szolgálta az alaphelyszínt.
Amúgy nemtom, tudtátok-e, de a Maffiózókban Paulie-t játszó Tony Sirico tényleg maffiózóként kezdte.
Before turning to acting, Sirico was reportedly a fast-rising mob associate of the Colombo crime family, serving under Carmine "Junior" Persico, and had been arrested 28 times. There is a Sopranos reference to this fact when Paulie says, "I lived through the seventies by the skin of my nuts when the Colombos were goin' at it."
Bakker, asszem szöges ellentétben áll a sorozat-ízlésünk
Ez a John from Cincinnati valami hihetetlenül naqgy rakás fos szerintem
Meg a Deadwood is.
Meg a Carnivale is, meg a Boardwalk empire is.
Remélem még a Luck-ot nézitek, ezek alapján nektek biztos tetszene
Ezt a Véres aratás-t mindenképpen beszerzem, úgy érzem tetszeni fog Köszi az ajánlást. Bár, annyira nagy krimi rajongó nem vagyok, Chandler könyveket lehet mamámnak megveszem ajándékba, ő rajong értük.
3.sor
Válasz taxilovearsenal hozzászólására (#7285)
------------ Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán - Friedrich Nietzsche
Chandler-től minden nagyon jó, az Asszony a tóban a 7 részes Marlowe széria 5. darabja. Sztem az első 3 a legjobb.
De ha egyet kellene ajánlanom, az a Véres aratás lenne Hammett-től.
http://geekz.blog.hu/2010/12/15/veres_aratas
1.sor
Válasz Godbluff hozzászólására (#7282)
------------ Swear all the pain’s done No trace or tremor here Or am I still numb? Have I been this whole year?
Hammett-től csak a Máltai Sólymot olvastam eddig, ha tudod valamelyik könyvét még ajánlani szívesen fogadom.Míg Chandler-től Az Asszony a tóban-címűt, tőle melyiket érdemes elolvasni? Bár, majd ha csak lesz időm beszerezni, mert most a legjobban 1812: Napoleon's Invasion of Russia by Paul Britten-Austin könyvre vagyok rákattanva, de úgy látom csak angolul lesz meg az Amazonról. Úgy viszont brutál lesz elolvasni a három kötetét.
3.sor
Válasz taxilovearsenal hozzászólására (#7281)
------------ Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán - Friedrich Nietzsche
(mindig elbaszom a címet, folyton a keresztútja és a keresztútján között vacillálok, valahogy képtele vagyok megjegyezni. De mennyivel jobb, mint a miller's crossing...)
Kicsit egyébként olyan film, mint egy Dashiell Hammett vagy Raymond Chandler regény. Mondjuk utóbbiban állandó figura Philip Marlowe, szal inkább előbbi.
1.sor
Válasz Godbluff hozzászólására (#7280)
------------ Swear all the pain’s done No trace or tremor here Or am I still numb? Have I been this whole year?
Huh, emlékszem mikor először láttam a Halál keresztútját, nem is értettem igazán. Többször kellett megnéznem, ahhoz, hogy tudatosuljon bennem a lényegi mondandója. Viszont az elsőre átjött, hogy Gabriel Byrne valami hatalmasat játszik benne, meg Turturro is.
3.sor
Válasz taxilovearsenal hozzászólására (#7279)
------------ Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán - Friedrich Nietzsche
Én is imádom a gengszterfilmeket, mind meg is van, kezdve a 30-as évekbeli filmektől, az eredeti Sebhelyesarcú, Kis Cézár stb. Én a Boardwalkot Martin Scorsese miatt kezdtem el nézni, ő rendezte az első részt, producer, hát akkor mondom nekem kötelező lesz.
3.sor
Válasz Johnesz hozzászólására (#7275)
------------ Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán - Friedrich Nietzsche
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
S. Johansson meg csak egy zsidó... 
Köszi az ajánlást. Bár, annyira nagy krimi rajongó nem vagyok, Chandler könyveket lehet mamámnak megveszem ajándékba, ő rajong értük. 
