Egyetértek, itt most húzni kell egy vonalat neki is és a klubnak is. Így a legjobb, és elegáns is.
Szerintem ebben benne van az is hogy minimum sejti, de talán tudja is hogy legalább egy, de inkább több alapembere is el fog menni nyáron. Amúgy is újra kell gondolni a keretet pár ponton, mert az látszik hogy az elmúlt 2 év toldozgatós-foldozgatós lyukbetömései inkább nem sikerültek, mint igen.
Kloppo megmutatta hogy lehet relatíve kis pénzből is megsz*patni a Bayern-féle intézményeket, ráadásul több szezonon keresztül is. Most elmehet bárhova, de remélem lesz annyi esze hogy nem dől be a City csábításának.
Roy nem akármilyen éleslátásról tanúbizonyságot téve azt mondta: valóban meg kell erősíteni a védelmet, amit leginkább a draft által képzel el, de UFAzni is fognak ha érdemes. Kezdhetünk félni.
Irwint elfogadnám azért, de a világot nem váltaná meg. Sekera jó sokat fog kérni és nem is feltétlenül rá van szükségünk, bár kevés olyan védő van az NHL-ben jelenleg aki ne lenne erősítés a védelmünknek. Még McQuaid is.
- Stastny sem lehet büszke az idei szezonjára, persze egy jó playoff runnal még javíthat (szerintem nem fog)
- Nem csak a top6, a bottom6 is alulteljesített idén, amit nehéz lenne McGinn kidőlésével magyarázni
- Stuart és Holden 20 perc körüli átlagos jégideje önmagáért beszélően tragikus, de Hejdáé se sokkal szívderítőbb
- Bulizásban legalább előreléptünk, azon nem múlott (az elmúlt évekkel ellentétben)
- McLeod meccsenkénti 3 feletti hittje ligaszinten is top10
- ROR korongszerzésben idén is vezeti a ligát (holtversenyben)
Legalább végül visszaszerezte a csapat a méltóságát. A többin meg el lehet mindenkinek gondolkodnia, szép hosszú nyári szünetet csinált magának a banda.
The playoffs were always my time of year. That’s because no matter what kind of a season you had, the post-season is what everybody remembers. Whether it was a good year, a bad year or an average year, it didn’t matter. You write your ticket in the playoffs.
Make no mistake, there’s a huge difference between playing in the regular season and playing in the playoffs. Some NHL players raise their level of game at the most important time of year. Others who may star during the season disappear in the playoffs. It’s a time for desperation. You know if you lose, you’re going home. That’s what motivated me.
We all play for the opportunity to win the Stanley Cup. It’s been a dozen years now since I last played in the NHL. But these are the things I still think about if you ask me about making a run for the title:
• RECOVERY
Mentally, your focus has to be so strong. Physically, you have to know how to take care of your body. You need rest. Rest, food and plenty of water.
During the playoffs, I’d eat mainly chicken, steak and a lot of pasta to keep my carbs up. The biggest thing for me was hydration. I’d drink water until my pee was clear.
No matter how much I ate, though, I could never keep my weight up. The problem is, I was not a big eater. You almost had to force-feed me. In the 1993 playoff run with the Leafs, we had so many games in so few nights, I just kept getting smaller and smaller. After a game, I’d lie on a training table and get hooked up to an intravenous so they could put fluids back in me. It helped. Sometimes after my treatment, I felt like I hadn’t even played because they got the electrolytes back in me.
• TRAINING
I played at around 174 pounds during the season, but by the end of the playoffs I lost around 10 to 12 pounds. Even when I was lighter, I felt I had an advantage over many of my opponents because of my summer training.
It was different from most other programs. I wasn’t big on lifting weights. I would do some lifting, but not to bulk up. My thing was cardio. I used to run hills. For me, it was about recovery time. If I took a 40-second shift I’d be ready to go again 15 seconds later. I knew I could outlast guys on the other team.
• INTENSITY
The players who get their name on the Cup are those who will do anything to win. And by anything, I mean they’d carve you into little pieces if it meant winning. I always knew who I was playing against because guys would try to hurt you. One guy might try to take my knee out and another might attempt to take my head off. You have to be aware of who you’re playing against. If I was up against a guy like Bryan Marchment or Luke Richardson and I don’t have my head up, they were going to take me out. Every game of every series, guys were coming at you hard.
I was no angel on the ice, either. Because I was small, I had to make opponents think I was crazy and if they messed with me, they’d pay a price. Thank goodness there weren’t many cameras around in those days. I liked to slash guys on the back of their legs so by the third period their calf was knotted up and I could take advantage. It was a brutal thing I did, but I had to survive.
• TRAVEL
Some players are affected by the considerable travel in the post-season. Not me. You have to become numb to it. Travel can be used as an excuse, but it was never part of my vocabulary. You get on the airplane and you eat, you hydrate and you rest. Then you reflect on your last game.
• FOCUS
In the playoffs, your world revolved around hockey. Family takes a backseat. It’s not a nice thing to say, but I wasn’t focused on family at all in the post-season. It’s almost like you’re in a daze when you’re around them. Sure, you get tickets for people, but all your focus is on winning the next game. That’s all.
My grandfather passed away right before the ’93 playoffs and I wanted to go back to Kingston to be with my family, but our coach Pat Burns said, “Dougie, you can’t. You’ve got to stay here.” I turned it around into a positive and played my hardest for my grandfather. My family was very understanding.
• DISTRACTIONS
One might think demands from the media – particularly in Toronto – intensify in the playoffs. Not for me. I was always available on game days, but on off-days Burnsie would tell the media, “He’s on his own planet today.” I was not available. I’d be at the rink if I needed therapy, but I wouldn’t see the media. Pat wanted me to get home and get rested.
• INJURIES
Injuries in the playoffs can kill a team. Most players will do everything in their power to stay in the lineup even when hurt. In the first round of the ’94 playoffs against Chicago, I twisted my ankle and on the plane I’d wear a plastic boot. Game 7 in Chicago we won 1-0 and I had to get four needles to freeze my ankle before I could put my skate on. I didn’t even know how tight my skate was. I had to keep an eye on it to make sure it didn’t come loose. By the third round against Vancouver, I was down to taking one or two needles before the game.
• PRESSURE
The pressure to win goes through the roof. In the regular season, if you lose Game 38, there’s always Game 39. Lose in the playoffs and you might be going home.
For me, the first series was always the toughest one. It doesn’t matter if you are the favorite or underdog. In 1989 when we won the Cup in Calgary, we won Game 7 of our first series in overtime in Vancouver on a goal that bounced in off Joel Otto’s skate. We got a lucky break. Then we beat Los Angeles in four, Chicago in five and Montreal in six.
I got my name on the Cup with the Flames. I experienced what it’s like to make the playoffs and survive four rounds. It is the ultimate goal for every player and believe me, every player had better be ready to sacrifice his mind, body and soul to win it.
Nah, a klasszikus 2000-es évek eleji útlevélbotrány a dél-amerikaiakról szólt főleg :) Eriberto, akiről kiderült hogy igazából Luciano és 2 évvel idősebb :D
De Recoba, Dida, Mondragon is érintett volt.
Meg persze aztán az afrikánerek, mint Taribo West és az ő "életkora" :D
18 évesen úgy nézett ki mint egy 35 éves veterán, plusz fizikálisan és játéktudásában is kiemelkedik a korosztályából. Ha dél-amerikai lenne és Európában focizna, már biztos kiderült volna hogy nem úgy hívják és annyi idős, mint a személyijében áll
Ez a norvég gyerek amúgy akár használható is lehet, veszíteni vele sem veszíthetünk semmit. Már tavaly is egy erős kritika volt Pracey és a prospect poolunk felé, hogy 3 csatárt is kukáztunk így. Közülük Everberg használható, Rendulic so-so, Henley meg kuka. Értük legalább nem adtunk egy established veterant és fizetjük a fele bérüket feleslegesen...
Ezzel pedig valszeg el is dőlt hogy mit húzunk az első körben, ahogy vártuk/reméltük:
Roy: "[Other than Bigras and Geertsen] we have Wood doing well, Butcher here (at DU) and Storm," Roy said. "We have a lot of D's that are coming along. Now we have to look at the forwards."
Kétszer is rá kellett néznem a statokra hogy elhiggyem, de Caron még ennyi meccs elteltével is az abszolút nulla ember, ilyet még szerintem nem láttam. 16 meccsen lövése is csak 8 van, nem hogy pontja. Ennyit bármelyik Volán-játékos is tudna, viccen kívül.
Az egész rezsim kvintesszenciája: rátelepszik valamire, azt is szétbarmolja ami még működött, de legalább jó sok pénzből és a végeredménye valami röhejesen szar termék, amit persze körömszakadtukig védenek a nyilvánvalóval szemben is :D
The Walking Dead - An outbreak of a mysterious virus ravages the Sabres, Coyotes and Maple Leafs and leads to locals staggering aimlessly and dead-eyed in the streets in Buffalo, Arizona and Toronto. While death sometimes seems to be a merciful option for our heroes during such a bleak time, they bravely continue to search and hope for a place to settle and grow.
Shameless - After another season that began with big expectations and ended with terrible results, the Oilers decide to not make any changes at the very top of the management chain. (Alternate title: Arrested Development)
Fringe - The Dallas Stars, San Jose Sharks, Philadelphia Flyers and Florida Panthers describe, in excruciating detail, what it’s like to be sort of (but not really) in the throes of a playoff race.
American Horror Story - A game-by-game breakdown of the Sabres’ season. After watching this program, you may come to believe in supernatural evil. Viewer discretion advised.
Grimm - Projecting the Bruins’ more immediate future as Zdeno Chara’s effectiveness ebbs.
The Last Man On Earth - A plague wipes out every male on the planet – except for Jaromir Jagr, who was saved because he was in a gym somewhere injecting himself with a sample from the fountain of youth. Jagr eventually catches and bypasses Wayne Gretzky for first on the NHL’s all-time scorer’s list, but the new record is unofficial, as nobody is around to confirm it.
Jogos, nekem valóban összemosódnak kicsit a dolgok, mivel nem követem annyira a Leafs világát. Plusz mióta az eszemet tudom kicsit antipatikus az egész frusztrált túlhypeolt organization, amin annak a tahó állat Burkenek a kinevezése sem segített. Nem akarom mondani hogy deénhogymegmondtam, de emlékszem hogy itt is vitáztam anno pont veled, hogy jött itt nagy dérrel-durral hogy rebuilding, meg mekkora profi, meg vagyunk mentve, stb. Biztos voltam benne hogy nem lesz itt ebből semmi, a saját rossz felfogását fogja ráerőltetni a klubra, nem lesz eredménye, aztán felmarkolja a millióit és tovább áll a markába röhögve. Így is lett, szart ő rá mindig is hogy mi van vagy lesz Torontoban.
De akkor kiegyezhetünk abban, hogy a szurkolók és a város megérdemli, mindenki más nem :)
Nagyon rossz ember vagyok, ha azt gondolom hogy Toronto nem érdemli meg McDavidet? :)
Máshonnan megközelíztve, de némiképp egybevág a Barna által leírtakkal: szerintem egyszerűen nemérdemel meg egy ekkora korszakos tehetséget sem a város, sem az ACC közönsége, sem a vezetőség, a média és "szellemi holdudvar" meg főleg nem. De ez persze teljesen szubjektív és ti nyilván nem így gondoljátok :)
Bohózat az egész úgy ahogy van, amire csak feltette a koronát a közelmúltban született ítélet.
Ezeréves olasz szurkolóként mondom, hogy pont azt érdemli az olasz foci ahol jelenleg tart, vagy még azt sem. Meglepően sok a hasonlóság a magyar futballal, csak az olaszok nagyban és "jobban" csinálják.
Elgondolkodtam, hogy a tavalyi másik "feel good story", a keleti megfelelőnk Tampa mennyire lehagyott idén minket. Tavaly ugye adta magát a párhuzam, mindkét csapat több rosszabb szezon után, új (és NHL-ben tapasztalatlan) edzővel, sok fiatal tehetséges csatárral domborított nagyot.
Részben hasonló kihívások előtt álltunk nyáron hogy javítsunk csapatainkon, elsősorban a védelmen. Erre mi, hogy szintet lépjünk, cseréltünk Stuartért és hoztuk Redmondot UFAról. Eközben a Tampa cserélt Garrisonért és behúzta Stralmant. Meg lehet nézni hol állnak egyénileg és csapat szinten is velük.
Az all-star break óta mutatott formából az látszik, hogy a jelenlegi lyukas keretünkkel és játékbeli (pl. PP) hiányosságainkkal együtt is minimum wild card helyen lennénk, ha nem adtunk volna 30 meccs előnyt a mezőnynek. Ettől még persze ugyanúgy kiesnénk az első körben a playoffban, tehát sokkal előrébb nem lennénk mindaddig, amíg a problémáinkat nem orvosolja Sakic és Roy.
...It's making sure we come to camp ready and hungry. What a lesson it is for every team. Looking (Thursday) morning, L.A.'s not in the playoffs, and they won Stanley Cups twice in the past three years. Boston is not in the playoffs this morning. Unfortunately, it's something you need to build at training camp. I'm not saying we took it for granted, but I'm sure we're all going to have a different approach next year when we're coming to training camp."
Igen, az valóban nem ártana.
Egyébként szerintem ebből a faramuci szezonból így hosszabb távon profitálhat a csapat. Reméljük a saját kárukon megtanulták, hogy egy jó szezonnal kitörülhetik a seggüket.
Barrie megszerezte pályafutása 100. pontját is.
Talán nem beszélünk róla eleget, de az idei kuka szezonunk szerintem legnagyobb pozitívuma az ő fejlődése, amit most már végérvényesen is készpénznek vehetünk (nem úgy mint anno Elliottnál). Házi pontkirály is lehet a szezon végén, és mondani sem kell hogy nem Mike Green módon szerez ennyi egységet, hanem hátul is jó.
:D
Sokan szidták itt Talbot-t, pedig szerintem sosem volt kérdés hogy még ő is sokkal jobb, mint ez a bust gyerek.
Roy az első sorba szánta eredetileg, no comment.
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
