Görkörival fékezés témakör:
Én úgy szoktam, hogy vagy húzom magam mögött keresztbe az egyik lábamat, ami eléggé szétbassza a kereket, vagy úgy, hogy kanyar jobbra-balra.
Máshogy is lehet? Nyilván aszfalton nem játszik az, mint jégen, hogy hátradőlsz, és keresztberakod a lábaidat (mármint a menetiránynak, nem egymásnak keresztbe).
A kerékkopás miatt nagyon ritkán alkalmazom azt a lábhúzósat, de az a gáz, hogy ha gyorsan mész, akkor meg csak azt tudod szinte...
Úgy döntöttem, az a pár deci Chivas Regal nem fog a hűtőben megrohadni, úgyhogy elkezdtem filozofálgatni.
Arra jutottam, hogy valahol el lett baszva az egyszerűsítés, mert ellenőrzés után a közös nevező mégsem az, mint ami eredetileg kijött.
De baszok rá, akkor szép az élet, ha vesztett helyzetből nyerünk, nem?
Pens in 7!
isten in akármennyi!
Mivel:
hogy a Belgától idézzek: "Én vagyok az Isten, hát tedd fel a kezed!"
Baszod, Straitet kellett volna játszatni eddig is...
Ezt akkor írtam, amikor úgy nézett ki, hogy egy Cryers-játékos ki tud ugrani breakawaybe, de Strait visszaért, és el tudta szedni tőle a korongot.
Jól védekezett a srác.
Van egy-kettő, ami abszolút nem talált (pl. Elias-NPH, de az első Doan-Reeves is ilyen), de vannak nagyon jók. A legjobb szerintem Boyle és Dane Cook.
Azt viszont nem értem, hogy MAF-hoz miért nem Dave Grohl-t rakták.
Bieksa-Lachey: nagyon hasonlít.
Zetterberg-Leto: magamtól meg nem mondtam volna, de így, hogy látom, azt mondom, hogy "baszki, egyértelmű!"
Na jó, csak azt mondom, hogy azért azzal együtt is a forma is sokat számít.
Ha tegnap megint ti lettetek volna jobb formában, akkor - mint mondtam - kihasználjátok az elején a PP-ket, és ha kihasználjátok, és kiesünk, akkor most az lenne, hogy mi anyáznánk, hogy "jabazmeg, hiába adjátok vissza kamatostul, amit az elsőben elvettetek, mert addigra már eldőlt a meccs" és szintén hiába adták volna vissza kamatostul, ha szar formában lett volna a PP-nk.
Ezzel együtt, oké, lendület, meg minden, de szerintem egy meccset most már úgyis behúztok...
Most nem azért...
Nem az a szándékom, hogy most nyertünk egyet, aztán már mindjárt osztom az észt.
És nem is az a szándékom, hogy vitatkozzak, vagy kárörömködjek.
Sőt, éjjel leírtam - talán épp itt nálatok is - hogy tényleg ész nélkül fújtak a bírók, ezer kiállítás, és tényleg minden apró lófaszt befújtak, ami nekem sem tetszett.
VISZONT:
Azt azért ne feledjük, hogy a meccs első 10 percében kaptatok annyi emberelőnyt, kettőst is, hogy az első 3 meccsen mutatott formátokkal/szerencsétekkel éjjel az után a 10 perc után már 5-1-re mentetek volna, és söpörtök minket a picsába.
MAF éjjel 80-ról már feljavult 88%-ra, voltak igen nagy védései, míg nektek mind a két kapusotok 72%-kal védett.
Fordult a kocka/szerencse, stb.
Hány olyan helyzetetek volt, amikor a kapu előtt egyik oldalról tettétek át a másikra, és pl. Simmonds nem tudta átvenni. Ha át tudja, vagy ha egyből belebasz, az gól.
Amikor Talbot PK-ban megindult a koronggal, el tudtuk venni tőle még félpályánál. Első 3 meccsen az ilyeneket végig tudta vinni, és bebaszni, mert annyira szarok voltunk, hogy nem tudtuk utolérni.
Illetve milyen igazságtalan dolog az élettől, hogy ami neked a jobbik megoldás, az az elhunytnak a rosszabb, és fordítva.
Ha valaki hirtelen hal meg, az neki jobb, mert nem szenved, de akiket itthagy, azoknak hatalmas szenvedést okoz a dolog (lásd exem anyjának az öngyilkossága).
Ha meg valaki hosszabb betegség után hal meg, az nem éri annyira váratlanul azokat, akiket itthagy, tehát ők könnyebben fel tudják dolgozni ("neki is jobb már így, mert a végén már tényleg csak szenvedett", stb.), viszont az elhunytnak meg nagy kínokat kell kiállnia.
De asszem, az életben minden így van. Olyasmi nem tud történni, ami senkinek se rossz.
Jézusom, ez nagyon kemény! Így, utólag is őszinte részvétem, és nagyon sajnálom.
Amikor dobott engem az exem, akkor néha eszembe jutott, hogy oké, eleinte hiányzott, de ez még mindig jobb, mintha másképp "vesztettem volna el". Azt fel sem tudom fogni, milyen érzés lehet.
Mondtam az előző hsz-emben, hogy sok hozzátartozómat vesztettem már el, volt egy olyan hároméves időszak, amikor meghalt unokatesóm, nagymamám, nagynénim (anyám nővére), említett nagymamám testvére, dédmamám, és végül nagyapám. (Mivel apa nélkül nőttem fel, nekem csak ez a két nagyszülőm volt, akiket itt említek.)
Bonyolult dolgok ezek; nagyapám volt az utolsó a sorban, kb. 1,5 évvel a többi után gyomorrák vitte el.
Szóval ő konkrétan belehalt abba, hogy 1,5 éven belül elvesztette az unokáját, a feleségét, a lányát, az anyját és a sógorát, aki itt lakott velünk szemben, és eléggé a mindennapjaink része volt, ilyen ház körüli munkákat mindig együtt csináltak. Nagyapám sportoló volt, egy igen erős ember, de nagyon rossz volt látni a végén már 30 kilósan, amikor már teljesen legyőzte a betegség...
Anyám nővére 36 évesen halt meg orvosi műhiba miatt (vesekőzúzást basztak el az orvosok nagyon csúnyán), és ő pl. egy harmincegy-két éves özvegyet hagyott itt három 10 év alatti gyerekkel.
Szóval igen, vannak csúnya dolgok az életben, és hát, mint látszik, nem csak velünk, másokkal is megtörténnek.
Ez meg ironikus, mi?
sokan úgy gondolkodnak, mint isten, aki nem hisz ebben az egészben..
Nemtom, engem vallásosan neveltek, mára viszont elég jól kikopott belőlem.
Nemigen tudok hinni az egészben.
Amikor exemmel beszéltem az anyjáról, azt mondja, hogy érdekes (ők viszont sosem voltak vallásosak), hogy ő úgy van vele, hogy most elkezdett hinni abban, hogy majd egyszer, valahol még találkozik az anyjával.
És tudod, mi a legdurvább az egészben?
Nem tudtam biztatni. Nem tudtam neki azt mondani, hogy "Igen, biztos így lesz." Nem jöttek ki belőlem ezek a szavak. Az jött ki belőlem, hogy "hát igen, jó, ha az ember tud hinni ilyesmiben."
Arra gondoltam, hogy nekem elég sok rokonom, hozzátartozóm, közeli ismerősöm halt már meg (szülők szerencsére még nem), és emlékszem rájuk, de ugyanakkor "el is felejtettem már őket". Ezt úgy kell érteni, hogy emlékszem rájuk, de abszolút nincs bennem az, hogy várnak engem valahol, és majd találkozunk.
Bocs, Killzone, lehet, hogy ezzel most sértelek téged egy kicsit, vagy valami, de csak gondoltam, leírom, hogy én hogyan vagyok vele.
Múltkor írtam exemnek, hogy mi van vele. Azt mondja, épp "jókor", mert pont az a nap elég szar volt neki. Azt mondja, még most is minden nap várja, hogy felhívja, vagy valamit...
Hát nem könnyű az ilyesmi.
Az nem lesz kis munka, hogy októberig valahogy elhitessétek Fleury-vel, hogy képes még úgy teljesíteni, ahogy az egy normális kapushoz illik.
Éjjel talán sikerült kicsit magára találnia.
Jó, a 88% nem túl acélos, de az első góljukat leszámítva - amit nagyon csúnyán bevédett - voltak neki elég nagy védései, amiket az első meccseken nem fogott meg.
Ez baszottul kell neki különben.
Most visszajöhet az önbizalma.
És pont ezt szajkózom vasárnap óta, hogy bazmeg, nem tarthat ki végig az ő szerencséjük, és a mi pechünk sem.
9-et vágtunk eddig. Volt ilyen, volt olyan, összehoztuk.
Nekik ma már legalább 20 olyan megmozdulásukat láttam (nem tudták átvenni kapu előtt, mellé lőtték, megpattant, bele tudtunk érni), ami az első 3 meccsen lévő szerencséjükkel mind bement volna.
20-at minimum...
Hát igen.
Első harmad első 10 percében szerintem összesen fél percet voltunk teljes létszámban...
Most meg ti vagytok állandóan kevesebben. 4 PPG-t szereztünk...
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
