|
előző
oldal l következő
oldal
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.06. 20:41 l #10545 |
|
na akkor káka: nem kell a hogy elé vessző, mert más a mondat jelentése:))))
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.06. 18:13 l #10535 |
|
Ahhoz képest, hogy szerinted senki sem szakértő te elég kategórikus kijelentések sorozatát tetted ezzel a hsz-el.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.06. 13:58 l #10522 |
|
Nem azzal van gond, hanem azzal, hogy a csótányt felesleges volt a témába keverni.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.06. 12:34 l #10511 |
|
A vízünket meg mérgezik és szemétlerakót akarnak csinálni az országból.
|
| Amerikaifoci |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.06. 11:03 l #2109 |
|
Sztem Giants képes lehet címvédésre és a Pantherst is esélyesnek tartom végső győzelemre, a Cardinals nálam kieső és az Eagles sztem kemény falat lesz a Gaintsnek, utóbbiakat egységesebbnek érzem.
AFC-ben persze Steelers győzelmet szeretnék látni, de sztem a Ravens-Titans bármelyike tuti védelme ellenére kevés lesz a SB-n, ha eljutnak oda, és osztom, hogy WC-s csapatként a Chargers lehet a végső győzelemre esélyes, ha rajtunk átmennek.
|
| Pittsburgh Penguins |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.06. 9:11 l #17435 |
|
Az esetek többségében sztem jogos a kritika az edzővel szemben, mert a szurkoló már csak ilyen:), viszont amíg nyer a csapat, addig ugye könnyebben felejt. No most amint már azok se jönnek, akkor felerősödnek ezek a hangok. Én nem mondom, hogy jobb edző lennék, de ilyen gárdával bűn ezt kihozni ennyi idő után és tavalyi PO után.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 17:19 l #10484 |
|
Akkor te vega vagy, ezt már tudjuk.
Na én életemben 1x pecáztam és fogtam egy kárászt, de sztem visszadobtuk:P
Van, hogy hálóval fognak ám halat.
Ja, egyébként honnan tudhatjuk, hogy a növények nem érző lények, ha már a kenyérevés így eszembejutott, ugye termesztjük, majd agybafőbe kaszáljuk a búzát. Csak azért kérdem, mert azt pl. tudjuk, hogy a növények reagálnak a hangokra . . .
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 17:09 l #10479 |
A tápláléklánc csúcsa kifejezésen nekem egyébként némileg mindig röhöghetnékem támad, ha leszületne ide egy Alien . . .
 |
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 17:02 l #10475 |
|
1x. Háziállatok, melyek arra vannak tenyésztve...
2x. A mikéntje történhet sokféleképpen, pl. úgy. hogy fejbeverik és "álmában" viszik be a végső ütést.
3x. A kimúlt állatot nyúzzák le és pörkölik meg, és nem azért, hogy jókat szórakozzanak rajta stb.
Óriási különbségek vannak az egész mikéntje mögött, nem kulturális és szokásbeli..
Ettől függetlenül el lehet gondolkozni a budhista tanításon, hogy "mindenki az, amit megeszik" meg azon, hogy az ember emésztőrendszere sokkal inkább hasonlatos a növényevő állatokéhoz, mintsem a ragadozókéhoz; ugyanakkor ha eszel disznóhúst, akkor kár volt ezt beírnod:P Ez is egy kurva hosszú vita lehetne egyébként.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 16:52 l #10468 |
|
Ahamm,. igazából nem is tudok mit írni erre. Én az eltaposott bogarakat meg egyéb dolgokat leszámítva egy tyúk életét "sikerült" kioltanom, egy labdával eltaláltam még kölyökként. Azóta is buzerálja a lekiismeretem, hoyg lesántult és 3 napra rá megpusztult szegényke:(.
Persze ez megint elvezethet oda, hogy minek eszünk húst meg ilyenek, de némileg más, hogy élvezetből gyilkolunk állatokat...
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 16:27 l #10458 |
|
más:
HIHETETLEN, DE SAJNOS MÉGIS IGAZ, HOGY MINDEN ÉVBEN MEGISMÉTLŐDIK EZ A
BRUTÁLIS SZERTARTÁS A FERÖER-SZIGETEKEN, AMI DÁNIÁHOZ TARTOZIK. DÁNIA,
AMELYIK ORSZÁGRÓL AZT GONDOLJUK, HOGY EGY NAGYON FEJLETT ORSZÁG, TAGJA AZ
EURÓPAI UNIÓNAK, MINDEN ÉVBEN MEGENGEDI, HOGY MEGISMETLŐDJÖN EZ A
MÉSZÁRLÁS. MINDEZT A VÉRES MÉSZARLÁST AZÉRT, MERT ÍGY "ÜNNEPLIK" A FIATAL
FIÚK FÉRFIVÁ VÁLÁSÁT.
AZ ÖBÖLBE CSALOGATJÁK A CALDERONI DELFINEKET, AKIK NAGYON BARÁTSÁGOS,
INTELLIGENS, KÍVÁNCSI ÉLŐLÉNYEK ÉS UTÁNA HALOMRA ÖLIK ŐKET. ÉS AMI MÉG
FELHÁBORÍTÓBB, HOGY AZ EMBEREK MEG EL IS MENNEK MEGNÉZNI ÉS MINT A BIRKÁK,
OTT ÁLLNAK ÉS VÉGIGNÉZIK HOGYAN ÖLIK MEG EZEKET A CSODÁLATOS ÉLŐLÉNYEKET.
HÁT VAN AZ EMBERNÉL NAGYOBB ÁLLAT??
A hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfineket a Feröer-szigeteken napjainkban is vadásszák; évente mintegy 1000 állatot ejtenek el. Az 1950-es években intenzíven vadászák őket Newfoundland partjainál, mert húsukra szükség volt a prémesállat-farmok ellátásához. Mindennek ellenére a faj ma is viszonylag gyakori, világállománya milliós nagyságrendű.
"Gyönyörű" képek vannak erről...
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 16:21 l #10457 |
|
Persze. Poli. Az technikum te. :P ...és hogy van, mi az origó? Józsika meg Julcsika. Két kezdet nem lehet, ennyi.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 16:07 l #10451 |
|
Na de hogy hangzik az, hogy latex antiszemita?:) Végül is nem rossz, ezt hasnyálni is fogom a jövőben.
Amúgy meg ismétlem: anti-szemita az, aki az összes sémita népet utálja. Én ergo nem lehetek az.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 16:06 l #10450 |
|
Mózesnak mi is volt az oka a gyilkolásra, hmm, kisokoskám?:PPP Nem harcban gyilkolt, hanem hirtelen felindulásból. Van némi diffi.
Én nem mondom meg mi volt vagy mi lesz, mert se nem vagyok Isten, se nem Nostradamus; de amit leírtam ez egy gondolat arra, hogy vajon miért is "lettek kiválasztva a zsidók", mint mondtam nem determinizmus miatt, már mint eleve elrendeltettek a felsőbbrendűségre, mint ahogy ők hiszik. Olvasd el még egyszer, amit írtam mert a kötözködésen kívül más motivációt nem látok most nálad:D, de sör mellett erről is vitatkozhatunk.
Ha egyszer kibújsz a férjszerepből:)
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 15:48 l #10444 |
|
1. Jó, hogy nem latex.:P
3. De, ez így volt valszeg, a Jóisten nem véletlenül választotta ki őket, de nem is azért, mert sokan hiszik:P
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 14:46 l #10440 |
|
Szerintem az gusztustalanabb, hogy mai napig virágzik és egyre többen gazdagodnak meg abból, hogy szappant főztek a zsidókból meg ilyenek és ezek is ugye alapjai a holokamunak. Azt ha megnézzük azokat a felvételeket, amelyek tényleg munkatáborból mutatnak be zsidókat, na azokból az emberekből szappant, ha valaki főzött volna, az már eleve kémiai Nobel-díjat kellett volna kapjon, mégha oly morbidul is hangzik ez.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 14:21 l #10438 |
|
1. kirúgdosnám:P
2. Te, a neandervölgyiek kihaltak, pedig az agyuk nagyobb volt:P; de, a palesztin-zsidó kérdésben az egyetlen érv, mivel mással ugyan nem tudod megmagyarázni, hogy miért is ölik a palesztínokat, hogy takarodjanak arról a földről, ami az övéké... Ja, hogy mert nem volt egy állam, amelyik biztosította volna, hogy ez márpedig Palesztína, mint létező állam, mint ahogy Izrael állam létrejött éppen csak előbb, mint anyám megszületett...?! A bibi ott van, hogy évezredek óta akarják kifingatni őket, csak nem sikerült nekik, még ekkora hátszéllel sem...
3. Kiválasztott nép. Pontosan azért, amit leírtam. Mivel azért lettek kiválasztva, hogy "egy egységes erős nép legyen", mert egy szodomita, züllött népet kellett volna kiemelni a szarból. Itt van a kutya elásva., tetszik kapisgálni? Nem azért kiválasztottak, mert ab ovo királyságosanőkvoltakalegnagyobbak , , , . . . Ez még gondolom sokak fejében nem fordult meg. Aranyból aranyat csinálni nem kunszt elven.
Vezetőjük, Mózes által. Aki mint tudjuk gyilkos volt.
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 13:48 l #10434 |
|
No, ez az. Én a cionizmus híve vagyok abban az értelemben, hogy a világ összes zsidóját tereljük egy helyre, jó messze tőlünk, csak a bibi ott van, hogy az a föld sem az övéké, mivel a palesztínok előbb voltak ott, az Ígéret földjén, ahova Mózes vezette a gyülevész, morálisan romlott zsidókat. Nem is véletlenül ők a kiválasztott nép, ha értik a jártasabbak a témában...
|
| Dühöngő |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 12:06 l #10424 |
|
------------------------------------------------------------
Ismét és ismét: újabb holokauszt mesével égtek be a zsidók
------------------------------------------------------------
Erre még Benedek Elek is elismerően csettintene. Jack Corn
Herman és Roma Rosenblat, a két hazudós zsidó.
Pedig ez a mese is olyan szépen indult: a hat millió holokauszt túlélő közé tartozó Herman Rosenblat megírta fiatalkori szerelmének első hónapjait, és akinek a kezébe került a kézirat, az rongyosra gyömöszölte a könnyes papírzsebkendőjét.
Eszerint Rosenblat urat a németek a háború alatt a buchenwaldi munkatáborba vitték, ahol súlyos éh- és gázhalál fenyegette. Szokatlanul sokat kellett dolgoznia, és az éhségét csak akkor tudta csillapítani, mikor a tábor környékén éjjel-nappal teli gyümölcsös kosárral sündörgő zsidó lányok egyike, Roma kisasszony hónapokon át ravaszul kicselezte a hülye német SS őröket, és a kerítésen keresztül almákat dobált be neki.
Aztán a gyáva SS elfutott a közelgő dicső vörös horda elől, és a táborok szocialista elfoglalása után hat millió holokauszt túlélő reppent szét a világban. Rosenblat úr is gondolt egy nagyot, és ő is elhagyta az antiszemita Európát, áthajózott Amerikába. Szíve azonban folytonosan sóvárgott Romája után, nem is akart megnősülni. És láss csodát, Mózes meghallotta Rosenblat úr sóhajait, és 1957-ben New York Brooklyn zsidó negyedében ismét találkozott a szépséges almás lánnyal, azonnal egymásra ismertek, és pár hónap múlva nagy pohártörős esküvőt tartottak.
Rosenblat úr felbuzdulva a hírhedt Imre Kertesz és a még hírhedtebb holokauszt-ipar eddigi sikerein, papírra vetette nem létező emlékeit, kicsit színezgette, foltozgatta, majd ellátta a szívszorongató "Angel at the Fence:
The True Story of a Love that Survived," (Angyal a kerítésnél: igaz történet a túlélő szerelemről) címmel, és átnyújtotta a Berkley Books könykiadó cégnek. (Igen, jól látják, ez a két szó is szerepel a címben:
"igaz történet.")
A csinos Roma az urával együtt felvett érte sok-sok pénzt, és a zsidó Harris Salomon pedig az Atlantic Overseas Pictures stúdiót rábeszélte, hogy véssék filmszalagra is Rosenblat meséjét. Az Atlantic adott is 25 millió dollárt a megfilmesítésre, és a múlt hét végéig úgy nézett ki, hogy az óriási érdeklődéssel várt film forgatását alig egy hónappal a könyv megjelenése után, 2009 márciusában elkezdik.
Beindult a zsidó propagandagépezet, interjúk, csöpögős újságcikkek, rádió és tévéműsorok követték egymást a jóképű Rosenblaték főszereplésével. A Rosenblat-mese még egy gyerekeknek szóló holokausztos mesekönyv alapját is képezte, és a szimpatikus Rosenblat házaspár kétszer is fellépett a néger Oprah Winfrey tévéműsorában. Az állandó súlyproblémával küzdő milliomos néger asszony - gondosan vigyázva a műszempilláira - hosszasan törölgette szemeit, és bánatosan belemerevedve a kamerába kijelentette, hogy: "ez volt a legszebb és legmeghatóbb szerelmi történet, ami valaha is elhangzott élő adásban."
Aztán jött Ben Helfgott és egy nagyot köpött a levesbe. Akkorát, hogy a kifröccsenő nyálas leves beterített Romától Salomonig mindenkit.
Helfgott úr ugyanis felhívta a New Republic magazint és felajánlotta, hogy néhány szót mond Rosenblatékkal kapcsolatban. A mérges öreg zsidó a magazinban megjelent interjújában kijelentette, hogy ő másokkal ellentétben valóban ott volt a Buchenwald mellett felállított Schlieben-i altáborban, Rosenblatnak és a szépséges asszonyának almás sztorija egyszerűen pénzcsináló, félrevezető, kitalált mese, Rosenblat úr New Yorkban egy zsidó párkereső cég közvetítésével Amerikában ismerte meg a lengyel zsidó lány Roma Radzickyt.
Helfgott úr bizonyítékait a Berkley Books figyelmesen végég nézte, végig hallgatta, ellenőriztette, majd leállítatta a nyomdagépeket. A kiadó szóvivője a múlt szombaton bejelentette, hogy a jóhírű Penguin Grouphoz tartozó Berkley Books vezetése elállt a könyv 2009 február 3.-ára tervezett piacra dobásától, felbontották a nagy országos könyváruházakkal kötött forgalmazási szerződéseket és a jövőben nem kívánnak Rosenblat úr angyalaival kapcsolatban nyilatkozni, így tehát a hazug Rosenblat úr irodalmi Nobel-díja jó mélyen a kútba esett.
Az Atlantic Overseas Pictures vezetői egyelőre csendben vannak, még nem hallani semmit a filmváltozat sorsáról, bár a producer Salomon annak a reményének adott hangot, hogy az időközben a "The Flower of the Fence" (A kerítés virága) címre átkeresztelt filmet az "utóbbi napokban felmerült új helyzet ellenére" meg tudja csinálni.
A Rosenblat-botrány egyébként már a második olyan holokauszt mese az idén, amin a hátán fekve röhög az egész világ. Még 1997-ben jelent megy Belgiumban egy könyv "Misha: A Mémoire of the Holocaust Years" (Misha:
emlékek a holokauszt éveiből) címmel, amiből egy buta zsidó rendezőnő Franciaországban filmet is csinált "Survivre Avec les Loups" (Farkasokkal éltem túl) címmel.
Ezt a nevetséges mesét Misha Defonseca néven egy Amerikába költözött, magát zsidónak hazudó katolikus belga nő, a gyurcsányi hajlamokkal megáldott Monique de Wael írta, és még Rosenblat sztorijánál is
röhejesebb: arról szól, hogy a gonosz német zsidógyűjtők elől egyedül bújkáló négy éves belga zsidó kislányt (ő a Misha) jószívű erdei farkasok veszik védelmükbe, és a kislány a háborúban álló Európában a farkasokkal együtt országról országra menekülve a farkas falka védelme alatt éli túl a holokausztot.
Sokszor még a kaját is a farkasok fogták neki, ha nem, akkor gilisztát evett, a farkasokkal gyalogolt télen-nyáron Belgiumtól a mai Ukrajnáig hóban, napsütésben, szélben, esőben, golyózáporban, keresztül a balkáni országokon, a náci Németországon, a megszállt Lengyelországon, Varsóban ki-be szökött a zsidó gettóból, a farkasokkal hajóra szállt és a fasiszta Olaszországba hajózott, majd a farkasokkal vonatra ugrott és meg sem állt a megszállt Franciaországig, és még arra is volt ideje, hogy a zsebkésével halálra szúrjon egy német katonát, aki őt, a négy éves védtelen gyermeket akkor akarta megerőszakolni, mikor a farkasok egy pillanatra nem figyeltek oda.
Aztán idén februárban a több mint tíz éve tartó kritikákkal már régen a földbe döngölt Misha/Monique de Wael végre a mikrofonok elé állt és mosolyogva bevallotta, hogy ő nyolc éves katolikus kislányként a vidéki rokonoknál nyaralta végig a háborút, még a pincébe se ment le soha, farkasokat pedig életében először felnőtt nőként New York Bronx városrészében található állatkertben látott először.
Korábban írtuk:
Hamis és értéktelen a holokauszt irodalom
Amilyen lett mára az 1960-as években virágzásnak indult a holokauszt-ipar, olyan lett az irodalma is: értéktelen és hamis. Karrierista tollnokok hamar odataláltak a húsosfazekak mellé, és gátlástalanul költötték kalandos emlékirataikat túlélésükről és a keresztények aljasságáról.
A lengyel származású Jerzy Kosinski 1933-ban Josek Lewinkopf néven látta meg a napvilágot egy zsidó családban, lengyel katolikus parasztcsalád bújtatta és nevelte fel, egy ismerős katolikus pap hamis keresztlevelet állított ki neki, így lett Lewinkopfból Kosinski, ezért élte túl a háborút, 1957-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Kosinski (Amerikában feleségül vett egy nála 18 évvel idősebb amerikai milliárdosnőt, halála után megörökölte a milliárdokat és feleségül vett egy német bárónőt, 1991-ben halt meg) "Painted Bird" (Festett madár,
1965) című regénye az őt és családját bújtató lengyel parasztokat mocskolja, könyvének java része a katolikus lengyel falusiak által elkövetett szadista, szexuális kínzások leírása, az erőszak pornográfiája, egy őrült szadomazohista elme terméke, ahogy józan bírálói nevezték.
Persze nem a főzsidó Elie Wiesel, aki nagyon lelkesedett érte mint a "náci korszak egyik leghatásosabb bírálatáért", és ez máris elég ajánlás volt, hogy ez a könyv váljon a holokauszt-irodalom alapművévé, ezt tegyék kötelezővé az iskolákban és az egyetemi kurzusokon, terjesszék új kiadásokban, fordítsák idegen nyelvekre, és kapja egymás után a díjakat.
A nácik koncentrációs táboraira való klasszikus visszaemlékezések egyébként legtöbbször megegyeznek az igazi Auschwitz-túlélő Ella Lingens-Reiner állításával: " Kevés szadista volt. Kevesebb, mint 5-10 százalék." Ezzel szemben az értéktelen holokauszt-irodalomban a németek mindenkori szadizmusa erősen az előtérbe nyomul. Ez kettős zsidó célt
szolgál: démonizálja a németeket és az antiszemitákat, és egyúttal "dokumentálja" a holokauszt sajátos irracionalizmusát.
Nem hinné az ember, hogy a Festett madár karrierje fölülmúlható, pedig az álzsidó Binjamin Wilkomirski "Fragments" (Töredékek) című "emlékiratai"
véghez vitték ezt a csodát. Ilyeneket ír Wilkomirski 1995-ben, egy holokauszt-látomásos pillanatában, a II. világháború befejezése után a 40 évvel:
"A tábor még mindig megvan, csak elrejtették és álcázták. [A svájciak] levetették az egyenruhájukat, és szépen felöltöztek, hogy ne lehessen rájuk ismerni. Csak tégy egy óvatos célzást, hogy talán, esetleg, meglehet, te is zsidó vagy - és érezni fogod, hogy ezek ugyanazok az emberek, ebben biztos vagyok. Most is ölhetnek, egyenruha nélkül is." Wilkomirski szerint a Fragments maga a végső bizonyíték arra, hogy még Svájcban - a semleges Svájcban is - meg akarják ölni a nem zsidók a zsidókat.
A hazug csaló Wilkomirskiból villámgyorsan holokauszt-kirakatfigura és túlélő zsidó hős lett, dokumentumfilmek sztárja, konferenciák vezérszónoka, a washingtoni Holocaust Memorial Museum fő adománygyűjtője.
Bár komoly történészek, köztük Raul Hilberg kezdettől gyanakvással fogadták személyét és tevékenységét, gyenge hamisítványnak tartották könyvét, mégis elég volt Jonah Goldhagen lelkesedése, hogy Wilkomirski szüleménye mesterműnek minősüljön.
Miután kiderült és bebizonyosodott, hogy Wilkomirski irománya valóban hamisítvány, még utána is akadtak védelmezői: pl. Israel Gutman, a jeruzsálemi egyetem professzora, aki azt írta, hogy: "nem fontos, hogy a Fragments hamisítvány-e, Wilkomirski maga nem az, mert a fájdalma valódi".
Szomorúan nevetséges, ehhez már nincs is mit hozzá tenni.
A Fragments című koholmányt végül 1999 októberében a kiadója visszavonta a könyvesboltok polcairól. Utána a maradványokat a cég ingyenesen felajánlotta a könyvtáraknak, de a súlyos botrány után már senkinek sem kellett, ezért sok példányt bezúztak. Az amerikai Schocken kiadó, Wilkomirski amerikai partnere egy hónap múlva, 1999 novemberében követte az európai példát: így múlt ki a holokauszt-ipar egyik leghírhedtebb irodalmi remekműve.
Maga Wilkomirski is igazi hamisítvány volt, ő maga még csak nem is zsidó, hanem egy Bruno Dösseker nevű svájci ember, aki német koncentrációs lágerban soha életében egy percet sem volt. Később kényszeredetten bevallotta, hogy árva gyerekként a háborús éveket Svájcban töltötte.
Megemlíthetjük még a zsidó Martin Gray "önéletrajzi memoárját" is: a szerző "For Those I Loved" (Azokért, akiket szerettem) című könyvében részletesen leírja a treblinkai német koncentrációs táborban töltött idejét, ahol többek között az volt a feladata, hogy a "gázkamrákból kisöpörje a csontokat és a hamut."
Azonban nem sokkal a könyv megjelenése után sok európai és amerikai újság címlapjára került ez a fotó, aminek az egyik oldalán a mosolygós szerző a nemrég megjelent könyvével a kezében, a másikon, mint sokszorosan kitüntetett NKVD-s ( a szovjet KGB egyik elődje) tiszti egyenruhában látható. A szovjet Gestapoként működött sztálini titkosszolgálat nevéhez sok százezer ártatlanul meggyilkolt és megnyomorított keresztény és zsidó ember vére tapad. Később kiderült, hogy Gray műve is csalás, holokausztos kitalálmány, Gray a háborúban mint szovjet NKVD-s tiszt szolgált.
Kertész Imre és a holokauszt
A holokauszt-epika ily felületes tanulmányozása számos esetben juttatja eszünkbe a mi Kertész Imre irodalmi Nobel-díjasunkat: őt is jellemzi a holokauszt szakrális megközelítése, misztifikálása, egyediségének, racionális fölfoghatatlanságának tétele. Wieselhez hasonlóan ő is új nyelvet akar létrehozni a holokauszt leírásához, a hazug Wilkomirskihez hasonlóan ő is csaló módon úgy állítja be magát mint egy magányos gyermek-túlélőt, aki csak később jön rá arra, hogy zsidó.
Kertész Camus-rajongása közismert: Kosinskiről és Wieselről olvassuk, hogy mindketten alaposan megszórták tűnődéseiket Albert Camus-idézetekkel, ami a sarlatanizmus egyik legfeltűnőbb ismertetőjele. Elie Wiesel állítólag magának Camusnak szájából hallotta, hogy Camus nem tudja megbocsátani magának azt, hogy nem ismerhette meg a zsidók holokausztját, ezt fenséges eseményt, ezt a misztériumok misztériumát. Később Elie Wiesel egy olyan "önéletrajzi" regényt írt az Auschwitzban és Buchenwaldban átélt borzalmairól, amelyben sehol sem említi a gázkamrákat.
Ahogy Kertész Imre potenciális gyilkosait véli felismerni a berlini és budapesti járókelőkben, úgy Wilkomirski leírása is hasonló paranoiától terhes. A holokauszt-ipar "tudományos" hármasfogata: Wiesel, Gutman és Goldhagen nem csak a szélhámos túlélők legfantasztikusabb kotyvalékait viszik diadalra, hanem példás együttműködéssel tálalják elméleti síkon is a szent tan dogmáit az orránál fogva vezetett világ számára. Ugyan akkor inkvizítori kíméletlenséggel őrködik eme szent tan tisztaságán azokkal szemben, akik zsidó létükre kétségbe merik vonni.
Módszereik ismerősek Magyarországon is: érvelés helyett fenyegetés, a bíráló hangok erőszakos elhallgattatása, kiközösítése és megbélyegzése.
Mikor Finkelstein és Ruth Bettina Birn történésznő a "Nation on Trial"
(Egy nemzet a törvényszék előtt) című közös könyvében kivesézte és légből kapottnak találta Goldhagen "Hitler készséges hóhérai" című művének az egész német népet bűnösnek nyilvánító vádjait, akkor hiába kínálta fel lapjait vitafórumul a neves Cambridge-i Historical Journal, Goldhagen vita helyett, bevett zsidó szokás szerint felfogadott egy londoni ügyvédi irodát, hogy beperelje Birnt és a folyóiratot rágalmazásért, és főleg azért, hogy nyilvános bocsánatkérésre és állításai visszavonására kényszerítse az írónőt.
Finkelstein sem járt jobban: kiadóját előre bírsággal fenyegették meg, ha elfogadja publikálásra a Birnnel közösen írt könyvet: "Ön nem tudja, kicsoda Finkelstein, ő egy kútmérgező, gusztustalan, öngyűlölő zsidó, egy féreg" - írta a zsidó Leon Wieseltier a kiadónak. Az amerikai és a kanadai zsidó szervezetek össztüzét azonban olyan tekintélyek hárították el a szerzők fejéről, mint Raul Hilberg, Christopher Browning és Ian Kershaw. Ezek a tudósok egyhangúlag és határozottan elutasították Goldhagen könyvét.
Finkelstein azon csodálkozik, hogy a holokauszt-ipar nevetséges fércművei és átlátszó hamisítványai ellenére sem szaporodnak el még jobban a holokauszt-tagadók. Pedig ilyenekre éppen a holokauszt-ipar szorgalmazóinak lenne szükségük, mert egy olyan társadalomban, ahol a vízcsapból is a holokauszt mese folyik, mivel lehetne másképp indokolni újabb múzeumokat, az óriásira felpuffasztott hanukákat, a népekre kényszerített zsidó ünnepeket, a történelem hamisító tankönyveket és filmeket, a soha nem véget nem érő holokauszt rendezvényeket, mint a holokauszt-tagadás rémének folyamatosan ismételt felidézésével?
Jellemző, hogy épp a washingtoni holokauszt múzeum megnyitására időzíttették Deborah Lipstadt "Denying the Holocaust" (A holokauszt
tagadása) című könyvét, és a zsidók erre az időpontra időzítettek egy kellően manipulált felmérést is, amely "kimutatta", hogy mennyire általános a holokauszt-tagadás az amerikai társadalomban. Persze kijönnek a kívánt "ijesztő" eredmények, ha a holokauszt-tagadás fogalmát azokra is kiterjesztjük, akik rámutatnak a zsidó kollaboránsok szerepére, a német katonaság teljes kivonulása után védtelenül maradt drezdai polgári lakosság lemészárlására és szörnyű tűzhalálára a bombázások alatt, sőt, horribile dictu, arra is célozgatnak, hogy Elie Wiesel, vagy más megkérdőjelezhetetlen nagy ember a holokauszt-iparból mennyit profitál.
A drezdai Bombenholocaust igazi, valós, megtörtént holokauszt volt, mégis mélyen hallgat róla a győztesek oldalvizén evező zsidó kézben tartott
média: a II. világháború során egyetlen alkalommal sem pusztítottak el ennyi embert két nap alatt - még a Hirosima vagy Nagaszaki elleni atomtámadásokban sem. Az 1945 február 13.-án és február 14.-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos szőnyegbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye és egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amiben emberek százezrei szenvedtek borzalmas tűzhalált. A holokauszt szó a görög holokauston szóból származik, jelentése emberek elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti - és pontosan ez történt Drezdában.
Finkelstein az évenként ismétlődő országos holokauszt-napot, a számos holokauszt-múzeumot, köztük a washingtoni holokauszt múzeumot számba véve furcsállja, hogy még mindig nincs olyan múzeum Amerikában, amely az amerikai történelem hasonló bűntetteire, pl. az indiánok ellen elkövetett atrocitásokra emlékezne. Pedig micsoda jó kis botrány lenne abból, ha a németek Berlinben építenének az amerikai indiánok emlékére múzeumokat, és a Németországban elkövetett náci bűnökre pedig a feledés fátylát borítanák.
A visszatetsző amerikai holokauszt-kultusz állítólagos politikamentességét több történész is hamisnak és merő képmutatásnak tartja. A washingtoni Memorial Museum tervét az újraválasztás kampányát indító Jimmy Carter elnök azzal a céllal kezdeményezte, hogy kiengesztelje a zsidó szponzorait és azokat a zsidó szavazókat, akiket alaposan feldühített a palesztinok törvényes jogainak elismerésével.
A zsidóengesztelés indítéka vezette a svéd hivatalos szerveket is Kertész Imre 2002. évi irodalmi Nobel-díjának odaítélésében is. A svéd állam egy régi tartozását akarta leróni a zsidókkal szemben, kiengesztelni azoknak elégtételt sürgető utódait, akiket annak idején megállított az ország határán, mert nem akarta fölöslegesen ingerelni Németországot.
(Jack Corn)
|
| Pittsburgh Penguins |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 11:28 l #17354 |
|
Nah. Vmi gyökeres változűs kell. Annak nincs értelme, hogy néha nyerünk egyet és akkor hetekre biztosítva a bizalom... Vagy buktassunk edzőt rendesen, vagy nemtom.
|
| Amerikaifoci |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.05. 10:02 l #2101 |
|
Amúgy a PHI meccsen láttam szenvedni WB-t, na elkapcsoltam 16-14-nél, mondom magamban zseniális ez a MIN rush D is, de elég egy hiba és óriástédé lesz. Bejött bazzer, mire visszakapcsoltam már el is ment a meccs a lilákoknak, s ki más, mint WB.
|
| Amerikaifoci |
Idézet
l Válasz
erre l 2009.01.04. 23:39 l #2044 |
|
Annyi a lényege, hogy minden támadássorozatra van 3+1 lehetősége a csapatnak és meg kell hozzá tenni mindig 10 yardot. :) Innen egyértelmű, hogy 3. kísérletre 4 yardot kell haladni, hogy újra 3+1 lehetőségük legyen továbbhaladni.
|
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245 246 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 266 267 268 269 270 271 272 273 274 275 276 277 278 279 280 281 282 283 284 285 286 287 288 289 290 291 292 293 294 295 296 297 298 299 300 301 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 324 325 326 327 328 329 330 331 332 333 334 335 336 337 338 339 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 353 354 355 356 357 358 359 360 361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 372 373 374 375 376 377 378 379 380 381 382 383 384 385 386 387 388 389 390 391 392
|
