"- Palpatine császár! Mester!
- Na mi van, Vödri?
- Nem szeretem, ha így szólít, Mester. Megalázó.
- Mit gondolsz, miért szólítalak így? Valami öröm nekem is jár néha. Viszont van három luxusbolygód, meg egy kafa Rolexed. Ennyit igazán elviselhetsz.
- Igen, Mester. Bizalmas értesülést kaptunk, hogy bedőlőben van a Jabba Intergalactic Huttház.
- Honnan tudod?
- A lányom, Leia, BDSM-táncosnőként dolgozik a tatuini központjukban.
- Közel van a vezetéshez?
- Nagyon közel. Tulajdonképpen hozzá van láncolva a vezetéshez. Bár most éppen meglepetésszerű igazgatóváltásra készülnek. Jabba, a hutt direkt ilyen célokra tart valami lúzert a frigójában. De Leia azzal is jóban van.
- Na, ez komolynak látszik. Mennyi pénzünk van ott?
- Jócskán. Ott fialtatjuk a Halálcsillag építésére felvett külső hitelek törlesztésére szánt összegeket is. Meg a Rohamosztagosok Egészségügyi Pénztárának a tőkéjét, ilyesmit.
- Közpénz?
- Közpénz.
- Szóval a miénk. Hát ez gáz. Hívjátok fel a protokolldroidomat, CI-R2-t!
- CI-R2?
- Ez a rendszáma, Vödri. Szi-Áj-Ár-Tu. Az a kis aranyos, idegesítő bádogember. Ő papírozta le ezt a Halálcsillag-hitelt a buckalakókkal, meg a hasonló dolgokat. Azonnal vegye ki a pénzt, és tegye át egy lenyomozhatatlan számlára az Androméda-ködben.
- Értem, Mester! Mindet?
- Csak a miénket. Semmi feltűnés. A köztársaságiak így is mindig verik a balhét.
- És mi legyen a rohamosztagosok pénzével?
- Leszarom a rohamosztagosokat! Itt van nekem a Sith Elhárítási Központ, abban még valamennyire megbízom.
- És mi lesz a galaxis sokbilliárd keményen dolgozó kisemberével, kishumanoidjával, meg az összes idétlen, csápos szörnyeteggel?
- Vödri! Kétharmados Erő van velem, és nem félek használni. Majd kiadok egy nyilatkozatot, hogy, "nem akarok huttellenes hangulatot kelteni, de azért láttunk már huttot", és úgy csinálok, mintha semmi közöm nem lenne az egészhez."
Here's how the Lightning can clinch a playoff spot tonight:
- If the Bolts defeat the Predators in regulation or OT and Anaheim defeats the Boston Bruins in any fashion.
-If the Bolts get one point against the Preds they would clinch a berth if the Bruins lose in regulation to the Ducks.
Stumbling Bruins fall to lowly Lightning
[LINK] http://www.thesunchronicle.com/sports/bruins/stumbling-bruins-fall-to-lowly-lightning/article_688749ae-d115-11e4-bc1d-c719e54926c9.html [/LINK]
a Habs kozben befaszmakolta a cicak ellenit, ugyhogy ismet elottunk allnak.
Therrien amugy nem volt valami objektiv a meccsunk utan...
Saw Thierren's comments last night that his team got no breaks? 1st goal went in off Bishop, 2nd came from Bishop turning it over I'd call those two good breaks. I know TB certainly had breaks on their 1st two goals as well, but for Therrien to say they hand none?
So in the cosmic universe, seems like the breaks were even 2-2 in that game, and TB just found the extra goal...
4-bol 3 pont osszejott, raadasul a kedvezobb leosztasban, ennek orulni kell
mondjuk tegnap lehetett volna nemi szerencsenk is, a vas evek ota Rask fule mellett csilingel es rendre kifele pattan rola minden. Stammer agya is eldurrant a vegere, bar az az utokidobas eleg vetlennek tunik.
Tampa Bay had its best chance to earn two points in overtime but failed during a power play. Along the way, captain Steven Stamkos threw his broken stick into the stands and he was issued a 10-minute misconduct.
"Yeah I mean it's been a little frustrating. I don't know how many sticks I've broken in that situation this year," Stamkos said. "Then I'm obviously a little frustrated that it broke in that situation and to see it go over the glass I knew right away that that's a 10 [minute penalty]. It's kind of just a little frustrating, we had an opportunity there and a couple good looks, [Nikita Kucherov] had a great look and Rask made a big save, so obviously we would have liked to score one but, you know, obviously tough one to swallow. We'll take the point."
az elso goljuk meg, nem tudom. ez a kicking motion / nem kicking motion rohadtul ossze-vissza van megitelve meccsrol-meccsre. kitalalhatnanak mar ra egy jobb szabalyt, mert Torontoban a videosok kb penzfeldobassal donthetnek rola. ahogy latom, Coopert is zavarja.
Tampa Bay coach Jon Cooper wasn't sure if he agreed with the ruling.
"I don't know, I'm going to have to go read the rule," Cooper said. "I guess it comes down to interpretation. What somebody considers a kick and what they don't. This goes back, we just had one of those against Dallas. To me, I don't know, it looks like a kick. Pastrnak's looked like a kick, but is he also trying to stop? I suppose he is. So the deflected pucks, they count. So now you're on the fine line, is that a deflected puck or did he actually turn his heel and direct that in the net? So I don't know, the refs, everybody, they were pretty adamant right out the gate. There was no wavering, that was a good goal. So it's a good goal."
sebaj, eleg jol allunk, a Boston meg ugyis ezer eve a mumusunk. ok vernek minket, mi verjuk a Habst, a Habs meg oket. szep kis kor.
remelem, a serultjeink hamar visszaternek es akkor nem lesz gond. ritka azert, hogy egy meccsen (Habs elleni) 3 embert veszitsen el egy csapat...
“We had a great start, but that second period is something we’re going to have to talk about,” Lightning captain Steven Stamkos said. “I think sometimes you get the start you want and you did what you wanted to do, but [you] get too comfortable and forget that there are 40 minutes left in the game.”
szegeny Brewer meg ritka szarul jatszott odaat...
“The [Lightning] are the exact same team as before,” Brewer said. “They are quick and they move the puck. That’s what happens with you have continuity. I would have liked for it to turn out a little different."
ritkan irok ide es igerem, ez a jovoben is igy lesz. viszont van par ismerosom Karpataljarol meg meg keletebbrol, igy miattuk (is) fokozott figyelemmel kovetem, amik Ukrajnaban es Oroszorszagban tortennek. es az iment belefutottam egy irasba, amirol nem tudom, mennyire hiteles vagy sem, mindenesetre rendesen meglepett az allitolagos forras miatt, a tartalmarol nem is beszelve. akinek van par perce, annyit mindenkeppen meger, mert elgondolkodtato nemcsak a ruszki helyzetre nezve.
Február 21-én a Kalacs-na-Donu városban tartott kozák gyűlésen a kozákok előtt felszólalt a helyi pap, Dimitrij Klimov protoijerej. Beszédét felvették és kirakták a világhálóra, ahol azonnal elterjedt a közösségi hálókon. Az alábbiakban közöljük a beszéd fordítását.
"Mint pap, nagyon érdekes helyzetet figyelek meg a társadalmunkban. Kerülöm a TV nézést, már rég igyekszem tartani magam ehhez a szabályhoz, de néha, havonta néhány alkalommal, mégis kénytelen vagyok bekapcsolni a TV-t, és így megfigyeltem néhány kérdést a társadalmunkban, különféle politikai mozgalmakat országunkban. Amikor az utóbbi időben bekapcsoltam a televíziót, azt láttam, hogy sok ember milyen könnyedén kezdett beszélni a háborúról, többek között az atomháború lehetőségéről. Meg vagyok döbbenve.
Szeretném ezeknek az embereknek elmondani: „Gyerekek, megőrültetek? Miről beszéltek? Mivel békéltetek meg, miről társalogtok?”
Ez az agresszivitás, ez a nem igazán világos, hogy kire irányuló gyűlölet hónapról hónapra növekszik és növekszik. Valakikben az utóbbi időben nagyon felébredt a vágy a háborúzásra.
Nem csak mint pap, de mint felsőfokú végzettségű történész is megfogalmazhatom azt a történelmi törvényszerűséget: – amikor a nép többsége megbékél a háború valószínűségével, lehetőségével, akkor a háború bekövetkezik. Amíg az emberek elvetik ennek a lehetőségét, addig nincs. Amint azonban megengedik az agitációt, a propagandáját, akkor a háború ki is alakul. Most úgy érezzük, hogy ezen össznépi gyűlölethullám felfelé lendít minket. Most a hazafiságról, patriotizmusról, valamiféle különleges népi egységről beszélnek.
Mint pap mondom önöknek, hogy a gyűlölet, ha képes is egyesíteni a népet, akkor csak nagyon rövid időre, de utána a nép még megosztottabb lesz. Hát csak nem azért leszünk hazafiak, mert gyűlölünk valakiket? Történelmünk különböző szakaszaiban különféle embereket gyűlöltünk: a 90-es években gyűlöltük az oligarchákat, majd megtanultuk gyűlölni a más nemzetiségűeket, most gyűlöljük Amerikát, Európát, stb. Sokaknak úgy tűnik, hogy ez produktív. Én úgy vélem, hogy ez kontraproduktív.
A patriotizmusnak, a Haza, a kultúra iránti szeretetnek a szeretetre kell alapulnia, értik? A saját történelem iránti szeretetre, tiszteletre és annak ismeretére. Ezért amikor mindenféle mítoszokkal etetjük egymást, pl. hogy Oroszország soha nem veszített háborúban, és soha nem kezdett háborút, ez egyszerűen csak arról tanúskodik, hogy nem ismerjük a történelmet.
Amikor úgy véljük, hogy elég csak beszélni arról, hogy oroszok vagyunk, miközben még helyesen beszélni sem tudunk oroszul: ugyan miféle kultúráról lehet itt szó? Amikor szitkozódás nélkül már beszélni sem tudunk. Ha valamiféle egységről, patriotizmusról beszélünk, akkor nézzük meg a mostani családokat. Szeretném néha ezeket az álpatriótákat lerántani a mennyből a földbe és így szólni hozzájuk: „Nézzék már meg a valóságunkat”.
Most mindannyian geopolitikusokká váltunk. Emberek, akik nem tudják, hogy hol van Banglades, Chile és Ausztrália, nem képesek megtalálni a térképen, úgy vélik, hogy tudják, hogy stratégiai szempontból mi Oroszország érdeke és mi nem. Mindenki geopolitikussá vált. Kiderül, hogy országunk minden problémája most külpolitikai. Az elmúlt évben egyáltalán nincs semmilyen belpolitikai problémánk. Hát én meg vagyok győződve arról, hogy legalapvetőbb problémáink és legfőbb ellenségeink belpolitikaiak. Mi önmagunk ellenségévé váltunk.
Felidézek önöknek néhány számot. Az abortuszok statisztikája. Oroszország első helyen áll az abortuszok számát tekintve. Gondolkozzanak el ezen: első helyen állunk az abortuszok mennyiségét tekintve. Csupán a hivatalos statisztikák szerint Oroszországban 100 születésre 60 abortusz esik. Ez hivatalos statisztika, nyilván kozmetikázott. Nézzék meg, hogy a Volgográdi Területen 100 születésre esik 100 abortusz. A Volgográdi Terület áll Oroszországban az első helyen az abortuszok számát nézve. Vagyis elsők vagyunk a világon. Miféle külpolitikai ellenségeket kell keresnünk, amikor mi írtjuk ki saját családjainkat?
Van értelme, hogy számokat hozzak az alkoholizmusról? Tudják, létezik egy olyan szám, egy index: az egy főre eső elfogyasztott literek száma évente. 8 liter még elfogadható, a megengedhető norma felső határa, 8 liter után azonban a népben megindulnak a degradálódás, a kipusztulás folyamatai, vagyis ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Mi az, hogy visszafordíthatatlan folyamat? Egy bizonyos pillanatig a betegséget még ki lehet gyógyítani, utána az orvos így szól: „Ennyi, viszont látásra, nem tudunk neked segíteni, menj haza!” Hát ez a visszafordíthatatlan folyamat. Tudják, mennyit isznak nálunk Oroszországban? Mekkora ez a szám? 16 liter. Értik? Pontosan a kétszerese. Hát akkor kik a mi ellenségeink, ha nem mi magunk?
Egész szívemből gratulálok (idézőjelben) önöknek: február 1-től csökkentették a vodka árát. Gratulálok, ez kormányzatunk nagy jótéteménye a nép iránt.
A válásokról. Miután beszélgettem egy újabb fiatal családdal, amely fél évig létezett, majd szétesett, felháborodottan bementem az Anyakönyvi Hivatalba és így szóltam az ott dolgozó asszonyoknak: „Miért választják el a párokat ily könnyedén? Mutathatnának valamiféle szigorúságot, adhatnának valamiféle próbaidőt?” „Hát mit tehetnénk, bátyuska?” Így szóltam: „Gondolják meg, a házasságok 70%-a szétesik”. Összehasonlításképpen, a 90-es évek végén, amikor még Volgográdban szolgáltam, előfordult, hogy vasárnaponként 4-5 házaspárt eskettünk. Most pedig Húsvét óta ha öt párt megeskettünk, akkor az jó. Már nem hogy egyházi esküvő, de polgári házasság sincs, nem létezik a házasság intézménye.
Az egyik asszony az Anyakönyvi Hivatalban azt mondja nekem: „Bátyuska, az Ön adatai elavultak: nem a házasságok 70%-a, hanem 100%-a esik szét”. Vagyis pont ahány házasságkötés van, annyi a regisztrált válás is. Értik ezt? Ezt talán az amerikaiak, az európaiak okozzák? A homoszexuálisok kényszerítenek minket, miattuk esnek szét a házasságaink?
Ami a házasságtörést és a paráznaságot illeti. Mint pap mondom önöknek, hogy rettenetes a helyzet. Gyakorlatilag már nincs olyan család, ahol megőriznék a házastársi hűséget, szeretetet. Hogyan tekintsünk erre? Úgy vélem, hogy ezekről a problémákról beszélni kell. Ha most beleugrunk egy újabb háborúba, ha világméretű civakodást rendezünk, akkor nem vagyok biztos benne, hogy győzni fogunk.
Az első világháború idején, amit egyáltalán nem nyertünk meg, valóban hatalmas tartalékkal és emberi potenciállal rendelkeztünk. A második világháborúban is érvényesült még a forradalom előtti potenciál. De legalábbis számszerűségben hatalmasak voltunk, sokszorosan meghaladtuk az ellenfeleinket. Most azonban sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem álljuk ki az összehasonlítást. Ezért, mielőtt még hadonásznánk a kardunkkal, mielőtt még meg akarnánk dobálni valakit a sapkánkkal, kritizálnánk, más országok bűneiről beszélnénk, nem tennénk-e jobban, ha „megnéznénk magunkat”?
Talán a legfontosabb, amit meg kellene változtatnunk: ez belpolitikai, jobban mondva: a családi, szellemi, saját belső személyiségünk állapotát kellene megváltoztatnunk. Az a destabilizáció, amiről úgy véljük, hogy majdanisták, az ötödik hatoszlop stb. hozzák a társadalmunkba: ezek olyan emberek, akik rámutatnak társadalmunk hiányosságaira. Ahelyett, hogy erre figyelnénk, könnyedén lenácizzuk és lefasisztázzuk, a kapitalizmus prostituáltjainak stb. nevezzük őket.
Én személyesen úgy vélem (ezt mint állampolgár mondom, nem mint pap), hogy országunk helyzetét a leginkább a kormányzatunk destabilizálja, amikor patriotizmust hirdet, miközben képviselőink és hivatalnokaink a gyerekeiket külföldön, Amerikában és Európában taníttatják. A nép tudja ezt, az ilyet legfeljebb a 30-as években lehetett eltitkolni. Most ez ismert, ezek az információk megtalálhatók. Az egyik magasrangú hivatalnok hazafiasságról tanít a televízióban, felesége pedig Új Év előtt Párizsban vásárol kolbászt és sajtot és nem szégyelli kirakni a világhálóra, mutogatván a termékeket, amiket ott vett, és a 11 milliós „Bentley”-t, amit hű férjétől kapott.
Szeretném felidézni a klasszikus Szaltikov-Scsedrin szavait, aki még a XIX. században mondta: „Amikor Oroszországban a patriotizmusról kezdenek beszélni, akkor tudd: valahol valamit elloptak…” Olyan érzésem van, hogy most is ezek az emberek harsognak leginkább a hazafiságról, akik a néptől begyűjtött pénzek felét külföldre viszik.
Én nem vagyok a hazafiság ellen. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy az ország, a kultúra, a Haza, a hagyományok, a hit iránti szeretet: ez mindenkiben meg kell legyen, legfőképpen pedig a kozákokban. De a hazafiságnak megfelelő mederben kell maradnia. Minden egyes üveg elfogyasztott vodkára úgy kell tekintenünk, mint egy országunkra kilőtt rakétára, ami nálunk robban fel. Minden abortusz, amit megengedtek a családjaitokban (és biztos vagyok benne, hogy megengeditek, különben nem két vagy három gyereketek lenne, hanem jóval több) – népírtás. Nem Amerikából, nem Európából jönnek hozzánk népet irtani. Mi magunk kaszaboljuk le saját gyerekeinket.
Minden válás, ami családunkban történik, az ország szétverése, szeparatizmus, értik? Feleségeinkkel szembeni minden házasságtörés: a Haza elárulása. Ezért nehezen tudok elképzelni egy olyan hű embert, aki egy dologban az utolsó csepp véréig hű, közben pedig valamiért nem képes hű maradni a felesége iránt.
Ezekre a problémákra szeretnék rámutatni. Tegyünk meg valóban mindent, ami erőnktől függ. Kiabálni, köpködni, ahogy Szolovjov [ismert moszkvai bulvárújságíró – ford. megj.], Kiszeljov [az állami tévécsatorna Kirill patriarcha által nemrég magas egyházi érdemrenddel kitüntetett vezetője, aki saját maga vezet háborús uszító programokat a televízióban – ford. megj.] és társaik most megtanulták: ez nem vezet sehová. Ez kontraproduktív és teljesen értelmetlen.
Ne békéljetek meg a háború lehetőségével. Amivel tudunk, segítenünk kell kelet-ukrajnai testvéreinknek, anyagilag támogatva őket továbbra is, de ne engedjük meg a lehetőségét egy világháborúnak. Amint ennek lehetőségével megbékélünk, az be fog következni. Ezért ne békéljünk meg vele.
Mindig emlékezzünk, hogy a keresztény számára nagyon fontos a béke. Krisztus azt mondta: „Boldogok a békéltetők, mert Isten fiainak neveztetnek”. A keresztény számára nagyon fontos, hogy megtanuljon nem gyűlölni, hanem megbocsátani és szeretni még az ellenségeit is. Értik, a saját ellenségét. Nem a másét, a sajátjáét. A keresztény számára fontos, hogy imádkozzon az emberekért. Ha nem tudsz valamit megváltoztatni tettekkel, akkor is képes vagy imádkozni, ezt tesszük mi az Egyházban. A gyűlöletre, haragra, átkozódásra tanítás pedig – egyáltalán nem vezet sehová."
nem mondom, hogy utolag konnyu okosnak lenni, mert igen... ott elotte igazoltunk kapust ket 2nd-ert, akinek meg eselyt se nagyon adtunk addig, Conacher pedig ahl mvp volt, akinek futott a szekere rendesen az nhl-ben is velunk. nyilvan szamotokra tok egyertelmu volt, hogy az egy remek csere, belulrol nezve viszont sok kerdojel volt benne. viszont szerencsere jol sult el szamunkra. Coryt meg sajnalom, mert ugy fest, ahogy fiatalon Lajosnak, ugy neki se sikerult sehol mashol megtapadnia.
abban egyetertek, hogy az ember a sajat jatekosat hajlamos tulertekelni. viszont ha csak a Yandle-dealt nezzuk mintakent, ez egy baromi rossz csere. ket ilyen picket + egy Roman Polak klont az ember nem ad oda egy tucatvedoert szerintem. Coburn nem a megvalto, mi meg nem vagyunk contender csapat meg, hogy ennyit koltsunk egy kis PO-tapasztalatra. es ahogy az egyik Bruins drukker irta, anno a kupagyoztes evukben leginkabb az maradt meg bennuk a Flyers elleni sopresbol, hogy van ket szerencsetlen vedojuk, Carle es Coburn... es mi ezt a rutint huztuk be ennyiert.
raadasul Coburn vajon melyik parban fog kikotni?
van egy Hedman - Stralman es egy Carle - Garisson parunk a Top4-ben, melyiket dobjuk le ilyen fizuk mellett a 3. parba? nem veletlenul passzoltuk el Brewert par honappal ezelott...
pont a csonka szezon ota kovetem ot, igy bennem annyi maradt meg rola, hogy a csonkat is csonkaba tolta ( a tavalyi evet ezek szerint alul ertekeltem), majd iden ismet serult...
Coburn nalam van fenteziben evek ota. keves olyan vedom van, aki nala tobbet volt serult. most is nemreg tert vissza IR-rol. rengeteg hetet szivtam vele azert, mert vasarnap meg oke volt, kedden meg mar nem jatszott...
Gudasnak semmi baja, megmutottek, PO-ra vissza is tert volna. fiatalabb sokkal, es lebont mindenkit, mint a szart. ha egy az egyben cserelunk is ti nyeritek a deal-t, igy meg egyenesen nevetsegesen egyoldalu az egesz. idei 1st picket adni... agyrem. Gudast elcserelni szamomra felfoghatatlan. o is nalam van, eg es fold a ket ember... Coburn mellett egyedul a rutin szol, de az nagyon atmeneti elony, ami hamar semmive lesz
egeszen egyszeruen borzalmas ez a trade, nem is tudom hova tenni Yzerman reszerol. nem szoktunk hozza, hogy igy lehuzzak, raadasul nem egy sztart hozott ennyiert, aki majd jol kupahoz segit minket.
A fórumban a kiadvány regiszrált látogatói kapnak lehetőséget magánvéleményük kifejezésére.
Ezen vélemények nem tükrözik a kiadó szerkesztőségének álláspontját.
