|
Székely viccek. Nem is annyira hahotásak, de nagyon jól érzékelteti a székely magyar gondokodást, ami egyébként bennünk is megvan még, csak nem használjuk....
A brassói néplaptól újságíró érkezett Csíkszeredára. Kéri, mutassák meg neki a legöregebb favágót. Amikor találkoznak, azt mondja neki:
- Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
- Nyolc.
- Miből?
- Gyolcsból.
- És most az új rendszerben hány van?
- Kettő.
- Miből?
- Abból a nyolcból.
A falusi doktor találkozik az utcán az egyik betegével:
- János bátyám, mit visz az üvegben?
- Hát, az igazat megvallva doktor úr kérem, egy csepp papramorgót...
- Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem iszik?
- Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet.
- Ennyit? Hát ez rengeteg!
- Nem mind az enyém, a fele a komámé.
- Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét!
- Nem lehet doktor úr, mert a komámé van felül!
A fiatal székely megveri házsártos anyósát. Az anyós feljelenti, s a bíró százhúsz lejre bünteti. Csóválja a fejét a legény, s végül kiböki:
- Miért éppen százhúsz lejre büntetett bíró úr?
- Száz lej a büntetés, fiam!
- És a többi?
- Az a húsz százalék vigalmi adó.
A góbé áll a tornácon, s figyeli a kakast, amint az hevesen lohol egy tyúk után. Már-már utoléri, amikor a góbé egy falat kukoricamálét hajít elébe. A kakas megáll, bekapja a málét, és csak azután rohan a közben jelentős előnyhöz jutott tyúk nyomába.
- A szentségit! - kurjantja a góbé. - Ilyen éhes se szeretnék lenni!
A góbé bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova. Gondol egyet, bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás sorsjegyet. Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen. Ötszáz lej egy jegy, és a főnyeremény egy ló. Gyorsan fogynak a sorsjegyek. Megtörténik a sorsolás is, és a góbé elviszi a nyertest az istállóba. De ott már csak egy döglött gebét találnak.
- Te gazember! - dühöng a nyertes. - Egy döglött lóért fizettem én ötszáz lejt?
- Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszázast.
- És a többiek?
- Mit akar velük kend? Hiszen ők nem nyertek...
A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.
- Hogy merte megütni a feleségét? - förmedt rá a csendőrtiszt. - Hát nem tudja, hogy csak a
hatóságnak van joga büntetni?
- Hát nem bánom! - feleli némi tétovázás után a góbé. - Itt a botom, üsse maga!
A hallgatagság, a székely gondolkodásmód mintapéldája ez a párbeszéd:
- Hol a vella, lányom?
- A gereblye mellett, édesapám.
- És a gereblye hol van?
- A vella mellett.
- Ej te szamár! Hát a vella meg a gereblye hol van?
- Egymás mellett, édesapám.
A kolozsvári vásárban:
- Mennyit kér ezért a birkáért?
- Kilencezer lejt.
- Hogy képes ily sokat kérni érte? Nem fél, hogy megveri az Isten?
- Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest hatosnak látja.
A lány a gyóntatószékben megvallja bűneit. Elmondja, hogy az ördög apródonként vitte a kísértés útjára, mert először csak megtetszettek egymásnak. Aztán beszélgettek, majd később a legény megcirógatta, még később pedig meg is csókolta. Végül levette a lábáról.
- De lányom - fakadt ki az öreg plébános -, amikor a heverőre feküdtetek, legalább akkor
tudnotok kellett volna, hogy nagy bűn, amit elkövettek!
- Tudtuk mi azt plébános úr, de akkor már vétek lett volna abbahagyni!
A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki-kiugrott a kemény földből. Bosszús volt a székely, szidta a fiát, hogy ő rontja el a szántást.
- Nem én rontom el, hanem édesapám!
- Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apámnak.
- Vót is magának apja?
- Vót bizony, különb mint neked!
A szegény székely családban kihívják éjszaka az orvost. Amikor fizetésre kerül a sor kiderül, hogy egy fitying sincs a háznál. A házigazda így mentegetőzött:
- Ne haragudjon, doktor úr, de fizetni nem tudunk! Azért is hívtuk éjszaka, hogy ne akadályozzuk a nappali pénzkeresésben...
- Csodálom kedves komám, hogy soha nem jut eszébe az a tízezer lej, amit tavaly kölcsönadtam
kendnek!
- Már hogyisne jutna eszembe, hisz ez volt életem egyik legboldogabb napja!
- Édesanyám, miért van már olyannyi ősz hajszála?
- Azért édes fiam, mert ahányszor rossz vagy, egy-egy kifehéredik...
- Akkor értem már, hogy miért olyan ősz a nagyanyó.
Édesanyám, mit rakjak a tésztára?
- A fedőt fiam, hogy az apádnak is maradjon.
Ha nem fizet kend, az ügyvédhez megyek!
- Miért, azt hiszi tán, hogy ő fizet helyettem?
János bácsi, hallotta? Olcsóbb lett a zab! Örvend-é?
- Örvendjen a ló!
Maga ezután már sem nem pipázhat, sem nem ihat - mondja szigorúan az orvos.
- Ezt ne is mondja nekem doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok!
- No, nem bánom, egy keveset szívhat, de csak hosszú szárú pipából, mert így a méreg nem oly
veszedelmes.
- Aztán nem lehetne-e inni egy kicsit, hosszú nyakú üvegből?
- Meghalt a komám.
- Hallottam.
- Kár, mert valami fontosat akartam neki mondani.
- Fontosat?
- Hát!
- Aztán mi lett vóna az a fontos?
- Komám vigyázz, mert dől a fal...
Mért jön maga bíróságra ilyen nagy fütykössel?
- Azt mondták a múltkor, bíró úr, hogy gondoskodjak megfelelő védelemről.
Mikor megcsókolt a legény, miért nem rikoltoztál?
- Amikor csókolt nem tudtam, mert foglalt volt a szám. Utána meg már minek rikoltsak?
Minek teremtette az Isten a pityókát ?
- Az Úristen a pityókát a szegény embernek teremtette.
- Aztán mért?
- Hát csak azért, hogy a szegény embernek is legyen, akiről lehúzhassa a bőrt ebben az adóterhes
világban.
Mondja bátyám, elvinne Szentgyörgyre?
- El én...
Szótlanul ülnek a bakon már órák óta.
- Messzi van még Szentgyörgy?
- Hát már elég messze...
- Na, vetkőzzék le !
- De főorvos úr, kérem...
- Mondtam, hogy vetkőzzék le!
- Instállom, én...
- Na, vetkőzzék gyorsan!
A székely végül levetkőzik, az orvos megvizsgálja. Ránéz:
- Magának semmi baja nincs!
- Az nincs! De hoztam egy szekér fát!
- Nem szabad többé pipálnia! A pipafüsttől meg is vakulhat!
- Én már abba nem hagyom a pipázást doktor úr; mert mindaz, amit eddigi életemben láttam, s amit
ezután még látni fogok, nem ér fel egy tömés dohánnyal.
Tanító úr, holnap hozok egy tyúkot!
- Jó lesz fiam, előre is köszönöm!
Másnap reggel a tanító várja a tyúkot, de a gyerek anélkül jön az iskolába.
- Na, Gyuri, hol van az ajándék?
- Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot!
- Talán elvitte a kánya?
- Az nem.
- Megdöglött?
- Az sem.
- Tán megbetegedett?
- Dehogy betegedett meg, inkább csak jobban lett!
- Te Julis! Este gyere ki a kazalhoz, de bugyit ne vegyél, mert fontos közlendőm van.
- Tudod barátom, nagyon nehéz feleségnek valót találni. Lány az volna, de eddig akárhányat
kommendáltak, egyik sem tetszett az édesanyámnak...
- Tán csak nem?
- Egyet kivéve! Azt kedvelte, mert szakasztott olyan volt, mint ő.
- Hát akkor?
- Az meg édesapámnak nem tetszett.
|
